Egy hónap után kölyök kutya?
Sziasztok!
Sok év után el kellett altatni szeretett kutyánkat, amibe belerokkanunk valahol legbelül, hisz mi mondtuk ki a döntést, az egészsége nem engedte volna, higy méltósággal éljen velünk tovább.
Most úgy alakult, hogy egy kölyköt el tudnánk hozni, és vívódunk nagyon.
Ha elengedjük ezt a kicsit, később valószínű, hogy megbánnánk.
Most viszont valójában "még ki sem hűlt a kutyánk helye", és jönne egy új.
Rettentő rossz kutya nélkül élni, a mindennapok nagyon szerves része volt, valódi családtag.
Úgy mint őt, senkit nem fogunk szeretni, ez biztos, és tudjuk, hogy még egy kutya nem lesz olyan, mint ő volt.
Egyik szemünk sír, másik nevet, hogy egy kölyök kerülne ide.
Lehet, hogy onnan fentről ő küldi nekünk a kicsit? Jó döntés egy kölyök ilyen hamar?
Tudnánk szeretni, tudnánk törődni vele, mert imádjuk az állatokat, szörnyen hiányzik mindenhonnan a kutyánk (ő maga, nem csak egy kutya) és egy kutya jelenléte is.
Azt is tudjuk, hogy nem a kutyánkat kapjuk vissza, őt sosem fogjuk sajnos visszahozni, ha fel év múlva lesz kölyök, az sem ő lesz.
Bízunk ilyen kutya négy élete jellegű dolgokban, hogy hátha újjászületik újra a lelke ide hozzánk (ez is dilemma, hogy ugye amikor a kölyök született, ő még élt, akkor ez a kölyök nem lehet ő, hogy már vissza szeretne jönni hozzánk. De közben a kutya négy életében is 2 hónap körüli kutyusba is születtek újjá.)
Felnőtt emberek vagyunk, tudjuk, hogy ez csak film, nem vagyunk otthon a reinkarnációban sem, de valamibe muszáj gyerekesen kapaszkodni, hogy ne törjön bele a lélek teljesen.
Mit lehet tenni a bűntudattal, hogy őt szeretjük, érte sírunk, és mást fogadunk be?
Lehet szeretni egyszerre őt, és egy kis kutyát is úgy, hogy ő ott fent ne haragudjon ránk?
Kérlek, ne lebeszélni akarjatok minden áron a kicsiről. Felelős gazdái lennénk, és rettentő jó dolga lenne neki is nálunk, ez biztos.
Csak ágyban, lélekben nehéz a döntést meghozni.
Még csak kenneleket akartam keresni, és kiadott a net egy hirdetést, ahol ez az egy kölyök elérhető úgy, hogy ráadásul nálunk biztosan jobb helye lenne, mint ahova kerülne.
Hogyan lehet lélekben ezt jól kezelni? Vajon mit érez odafent a mi kutyánk?
Köszönöm, ha támogattok, meséltek, segítetek.
válasza:Köszönöm szépen!
Pedig a mi kutyánk egy végtelenül okos, érzelmes kutya volt.
Sosem láttam még ilyen kutyát, de a féltékenység, a megbántottság, a szeretet, az aggódás, mind ott volt benne, voltak érzelmei, rengeteg, és nagyon, nagyon okos is volt. Épp cska beszélni nem tudott.
De köszönöm!
válasza:Nekem 13 éves volt a kutyám amikor meghalt. Mi is szerintem pont azt éltük át amit te, amikor az egyik környékbeli szólt, hogy talált egy mamakutyát aki megszült nála és nem kell-e kiskutya.
Mi is "vitatkoztunk" a férjemmel, gyerekkorom óta velem volt az előző kutyám, én nem akartam másikat, a férjem meg mondta, hogy de, jót fog tenni stb.
Alapvetően imádom a kutyákat, szóval 2 nap alatt hagytam magam rábeszélni, mert kutya nélkül nem érdemes élni. :D szóval elmentünk a kiskutyáért és nem bántuk meg. Most 10 éves, imádjuk ugyanúgy. Jön velünk mindenhova, vicc, de talán még sokkal jobban hozzámnőtt mint az első, amit nem gondoltam volna.
Most megint mondtam, hogy ha vele valami lesz, nem kell többet kutya. Úgysem fogom tudni tartani.
Nekem jót tett a kiskutya. Elterelte a figyelmem, volt mivel foglalkoznom. Nem kell hasonlítgatni az előzőhöz, nem kell olyanokat elvárni tőle mint az előzőtől. Teljesen más személyiség lesz más hülyeségekkel. Nektek pedig lesz egy csomó új közös élményetek. Szóval én arra biztatlak, hogy nyugodtan hozzátok el. :)
válasza:Nagyon szépen köszönöm!
Picivel talán jobb a lelkem ezek után. Jól esik, amiket írtok.
válasza:Amikor meghalt a kutyám teljesen kikészültem, vele nőttem fel, a legrosszabb időmben csak Ő volt nekem. Nem tudtam hogy élhetnék nélküle, komolyan megfordult a fejemben, hogy vele megyek.
Egy távoli barátnőm mindig megkérdezte, hogy vagyok, mindig azt feleltem, nagyon rossz a Mackó nélkül. Erre ő mindig azt felelte, kitartást. Aztán egyszer, amikor újra megkérdezte, akkor azt feleltem, nem tudatosan, hogy nagyon rossz kutya nélkül élni. Erre pedig azt mondta, készen állok, menjek, fogadjak örökbe egy kutyust.
Ha majd Te is azt érzed, hogy persze, hiányzik a kutyusod, de még rosszabb az az érzés, hogy nincs kutyád, akkor fogsz készen állni egy új kutya befogadására.
Persze ha előtte hozol másik kutyát, azzal sincs baj, de én amúgy is mindig olyan voltam, hogy mindenre időben szerettem felkészülni, nem szeretem elkapkodni a dolgokat.
Nekem ehhez 3 év kellett. Addig ha csak rá gondoltam, hogy megnézem a helyi menhely weboldalát, már elfogott a bűntudat. Kellett idő, mire rájöttem, a kutyám nem szeretné, hogy boldogtalan legyek és nem fog haragudni, ha örökbe fogadok egy árva kutyát, amilyen Ő is volt anno. Persze előtte is tisztában voltam ezekkel, de mégsem ment.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!