Rossz ember lennék, ha "elszeretném" a kutyát?

Van kb. 4 utcával arrébb egy kicsi fekete kutya. Minden reggel és délután látom kint mászkálni az utcán, úgy február óta. Volt, hogy az úttesten szaladgált, nem is egyszer. Szerencsére nem a legforgalmasabb úton, de így is simán el tudnák ütni, mivel az autóktól nem fél, csak az emberektől.

Volt már, hogy mivel se nyakörv, se chip nincs benne, így hazakísértem (engem már kezd megszokni, hisz napi szinten látom és megyek el mellette), gazdit nem érdekelte, hogy kint volt. Elméletileg a helyi telepről is szóltak már nekik rengetegszer, hogy tartsák bent a kutyát a kerítésen belül, de ugyanúgy kóricál. Mivel ennyire nem érdekli őket, hogy kint van, és elüthetik, gondolom oltásai sincsenek. Nem tűnik kimondottan soványnak szerencsére. Viszont a család, akihez tartozik a kutya, kb. fél évente váltogatja a kutyáit, mindig mikor elütik az előzőt, hoznak egy másikat. Ezen a feketén kívül van még 2,őket is az úttestről szokták összeszedni.

Arra gondoltam, hogy mivel ennyire nem érdekli őket, megpróbálnék összebarátkozni a kutyussal, és ha jön velem, befogadni, főleg benti kutyaként (kertes házba amúgy). Tényleg, annyira rossz nézni hogy ennyire nem törődnek azzal, hogy mi lesz vele.

(és nem szabadulóművész a kutya, nagyon kistestű, annyi lenne, hogy egy plexi lemezt raknak a kerítés aljára, de nem érdekli őket. Felajánlották nekik mások is, hogy megcsinálják, de nem érzik szükségét ennek se.)

Tudom,hogy amit akarok, az nem egy kedves dolog velük szemben, meg az se biztos, hogy engem választana a kutyus, de szerintetek nagyon görény dolog lenne megpróbálni?