Kutyák közti verekedés. Hogyan szüntethetnénk, vagy akár csillapíthatnánk a helyzetet?

Mint már mondtam: a kasztrálás és az áram semmit nem ért. A nyakörv folyamatosan sípol és rázza is a kant, de annyit ért, hogy első pár alkalommal nem értette mi történik, aztán már nem érdekelte. Példának okáért, volt hogy én elkaptam összepattanásnál a kant, anyám a fehéret, mert fölbátorodott, ültünk a két kutyát tartva, ők egymással ugatva "veszekedtek" a nyakörv meg folyamatosan rázta a kéket, mégsem hagyta abba az ugatást és a feszülést. Olyannyira, hogy már a harmadik fekete is ugatott a másik kettőre, mert ő is próbál ilyenkor rendet tenni köztük, persze eredménytelenül, de őt semmilyen körülmények között nem bántják.

Esetleg a pórázon visszatartás még használhat valamit, köszi az ötletet a második válaszolónak, felírjuk a kipróbálandó megoldások listájára.

Az elkülönítéssel az a bajom, hogy amúgy ha nem vagyok ott, nincs nagy baj... Ha csak anyukámmal vannak, akkor is vannak mordulások, de meg sem közelíti azt a balhét amit az én jelenlétemben rendeznek le. Gondolkoztunk rajta, hogy ha a kan csak velem csinálja ezt, akkor nálam is lesz inkább, de szinte birtokolni akar a kutya, szóval a problémát ez nem hiszem, hogy meg tudná oldani, sőt valószínűleg csak rosszabb lenne. Ha a fehéret zárom magamhoz, ő nem érzi jól magát, mert ő nagyon anyám kutyája, neki én inkább egy játszótárssal érek fel. A gazdájától nem zárhatjuk el...

Amit elfelejtettem: A dominálást is folyamatosan alkalmazom/alkalmazzuk, de nagy változást nem hozott eddig. Tudja, hogy mi parancsolunk a háznál, láthatóan tisztában van vele, de ha egyszer kattan nála valami, ugyszintén leszarja ezt is, és még akkor is ugatja és provokálja a fehéret, ha a nyakánál fogva a földre van nyomva.

Az etetéssel semmi probléma, nem mennek rá egymás kajájára, kimondott sorrend van (fehér, fekete és utoljára kék kan) nem verekednek össze rajta, békén hagyják a másikat közben. A kék mondjuk habzsol, minnél hamarabb be akarja fejezni, és megkörnyékezné a többiekét, de nem megy rá ha ök még esznek. Ezt mellesleg a másik kettő is csinálta, aztán idővel megnyugodtak, mostmár egyáltalán nem sietnek ha esznek. Kaja után még körbenéznek mindhárman, hogy esetleg nem-e maradt valami maradék a földön, aztán irány az udvar. Amennyire tőlünk telik, helyén is kezeljük ezt a sorrendet, a fehér kap először mindent, még hazaérkezéskor is őt simogatjuk először (már amennyire lehet mert annyira örülnek ilyenkor, hogy össze-vissza ugrálnak és rohangálnak a kis dilik) és ha lehet, őt is vesszük fel ha balhé van. Ha nagyon nem nyugszik a helyzet, vagy nagyon nagy a baj, ki szoktuk zárni a kéket, vagy a fürdőbe szoktuk becsukni, de nem igazán ért belőle semmit. Ha visszaengedjük mar csúnyán néz a fehérre. Az még néha működik, hogy a kutyaágyba be van rakva balhé után és rászólunk, hogy maradjon ott, de idő kérdése és megint kezdődik a feszülés...

Ha kifogytunk az ötletekből és tényleg nem működik semmi, mindenféleképp trénerhez fogunk fordulni, de nyilván örülnénk, ha mi is meg tudnánk ezt oldani "saját" erőböl.

Még egy kis infó: ha idegen kutyáról van szó a fehér az agresszív. A fekete mindig érdeklődő, barátkozna, a kék is barátságosan viselkedik, de a fehér nem szereti az idegen kutyákat. Ezért is alakulhatott ki köztük ez, hiszen a kéket, mikor kicsi volt, nem hagytuk itthon, nehogy a fehér megelégelje a jelenlétét... állandóan vigyáztam rá és fogtam, mert féltettem. Persze ez hatásos volt a fehérre nézve, alapesetben eszébe nem jutna, hogy megtámadja a kéket. Viszont a kékkel valószínűleg átestem a ló túloldalára, és teljesen ki akar sajátítani. Ha leülök az ágyra/kanapéra egyből jönne, rám akar ülni, lefog, a figyelmemet kéri. Ilyenkor nem engedek neki, lerakom, nem jöhet fel. Ezt meg is érti, aztán lent ül és konkrétan könnyekkel sír. Tudom, ne ruházzunk fel kutyákat emberi érzésekkel és cselekedetekkel, de konkrétan tényleg sír a kutya...

A szívem szakad meg midkettőért, a fehér teljesen be van fordulva, a kék meg állandóan jönne hozzám, de már egyiket sem merem szeretgetni...