Túlságosan ragaszkodó, levakarhatatlan 4 éves kutyát lehet még valahogy önállóságra nevelni?

Kertes házról van szó, ahol van 2 macskánk is. A kutya egy kisebb pincsi keverék, 4 éves. Az enyém volt kezdetekben, csak aztán ahogy minél kevesebb időm lett, anyám gondozta többet. De nem volt ez így kimondva, hogy kié. Én kisebb dobozban altattam, aztán vettem neki kutyaágyat. Anyám neveltetése szerint a kutyát éjszakára is magához fektette az ágyba. A kutyaágyba csak délutánra ment be már. Kialakult a kutya felől anyám irányába egy erősen túlzott kötődés. Ha egy pillanatra anyám kimegy a kertbe, akkor a kutya már rohan utána. Ha elmegy itthonról, várja a kapuban. Persze én sem vagyok mindig otthon, foglalkozom a kutyával és etetem, ha igen. Hiába teszem magam mellé, mert megunja. Aztán ugat bent is, és kint is, ha anyám nincs itthon. Ha a WC-re megy, akkor is követi a kutya. Ha játszik a macskákkal, vagy elszundít, de anyám más helyiségbe megy, akkor is észreveszi, és utánamegy. Mostmár őt is zavarja, hogy mintha lapátot dugott volna a s*ggébe, vagy mintha az árnyéka lenne. Engem pedig az állandó nyüszítések, vakkantások, ugatások zavarnak, mikor anyám lelép. Mert itthonról is van dolgom, és nem tudok foglalkozni mindig vele, meg persze anyám után sír. Ilyenkor mit lehet tenni? Hogyan lesz önállóbb kicsivel, mit csináljunk? Benti kutya, tehát így nyáron kint van, meg minden, de bent alszik, és ha este pisil az neki 5 perc és visszakéredzik. Ha tovább hagyjuk kint, vagy nappal is ha kicsapjuk egyedül, már úgy kaparja az ajtót, és nyüszít, hogy nem lehet bírni, tehát más megoldás kéne. Nagyon rossz, hogy ennyire nem lehet semmit se csinálnia nélküle, de nem én vagyok a hibás igazából, mert én soha nem szoktattam ennyire magamhoz. Azért mégsem kisgyerek és ez egy kutya, nem kell egész nap dédelgetni meg vele foglalkozni, mert más is van a világon, csak ezt a kutya bizonyára nem érti meg, miután így el lett kényeztetve.