Kutyaoltás városban és/vagy falun? Mit gondoltok?

First of all, már rég nincs az az éles határ "falun" és "város" között.

Szóval röviden megjegyezném, hogy attól, hogy falusi vagyok, a kutyámnak minden kölyökkori oltása meg van, sőt - kapaszkodj meg - sétálni is minden nap megyünk, de még kutyasuliban is voltunk.

Én különbségről nem igazán tudok objektíven beszélni, mivel eddig soha nem tartottam városban kutyát. Én fenntartom a véleményemet, hogy csak benti tartással nem vállalnék kutyát, és elnézve a kutyasétáltatókat - nekem és a kutyámnak ez nem lenne akkora élmény, mint nálunk vidéken, a szabadban, és nem a betontömbök között, mindig ugyanarra a 80 nm-es kutyafutiba menni. Ebből a véleményből sugárzik a szubjektivitás, kérem akként is kezelni. Rengeteg városban élő kutya él így, én még egyet sem láttam panaszkodni, de én képtelen lennék így kutyát tartani.

Oltásokra visszatérve - a veszettségin kívül a többi oltásra akkor van szükség, ha sűrűn találkoztok kutyákkal, vagy sűrűn jártok olyan helyre, ahol sok kutya megfordulhatott már. Városban ez kivédhetetlen, így nagyon ajánlott.

Nálunk kb 2 évig nem kapott kombit, mert valahogy így alakult, aztán mostmár azt is beadatom a veszettségi mellé. Sokkal olcsóbb, mintha véletlenül benyelnénk egy ilyen betegséget és még az életét is veszélyeztetné. Habár pont abban a 2 évben, míg nem volt otva, akkor jártunk a legtöbb kutyás helyen.

Tehát nekem és a kutyámnak ebből nem volt gond, de érdemes csak a parvo kulcsszóra rákeresni itt gyk-n, hogy mennyi embernek és kutyának kellett lenyelnie azt a bizonyos békát.

Szerintem évi 5000 ft esetén nem érdemes latolgatni, hogy na vajon elkapja, nem kapja, mert előre látni úgy sem tudod.

Még annyit megjegyeznék, hogy ennél valamivel fontosabbnak tartom a szívféreg elleni védekezést, hiszen annál már féllábbal a túlvilágon van a kutya, mikor észre lehet venni, hogy baj van, ellenben az oltással kivédhető betegségekkel szemben.

"mint falun minden kutyának"

Ez úgy baromság, ahogy van. Faluban élek immár 26 éve, a kutyáim minden oltást megkaptak, remdszeresen látja őlet állatorvos (nem kijárós orvos!), sőt biztosítás van rájuk kötve.

És például az utcánkban egy kutyatartót kivéve mindenki normálisan tartja a kutyáját, normálisan járnak orvoshoz velük. (Az az egy kutyatartó valószínűleg az évi egy oltásra sem viszi el a kutyáját.)

Leszel szíves és ne általánosíts! Lehet, hogy még mindig van 1-2 nagyon elmaradott falu, de nem ez a jellemző.

Egy szabolcsi, pici faluból származom, és mindig oltott kutyáink voltak. Nem is vittük soha erre a közös össznépi oltásra, hanem a szüleim házhoz hívták a dokit.

Aki akarta, 15 éve is megoldotta, hogy oltva legyen a kutya! Attól, hogy te ilyen visszamaradott, igénytelen helyen élsz, szerencsére nem ez az általános. (Láncon meg törvény tiltja a kutyatartást, csak mondom...ésnincs beleírva, hogy ez csak a városra vonatkozik, falura nem!)

Komolyan, hogy jön ide a helyi szokások és vallásosság, ahhoz, hogy ki hogy tartja az állatát? Miért kell a vallásosságot valami fogyatékosságnak beállítani?

Ha megint vidékezni akarsz és trollkodni, akkor miért nem ezzel kezdted. Minden héten van egy vidéki eldugott kis faluból író kérdező, ahol szájjal herélnek és közben röhög a család és pálinkázik. Úristen!! Ne! Valakinek nem a netflix a szórakozás, hanem az együtt töltött idő! És herélnek! Nadehát az a disznó heréje!! és??

Komolyan nem értem a kérdés lényegét.

Egy oltáshoz mégis milyen csili-vili rendelőt vártál? Igen, kezd kikopni ez a gyüljünk össze a vásártéren és hordassuk oda bálamadzagon a falu összes kutyáját dolog - valahol még él, de én nem látok lényegi különbséget ebben és abban, hogy valaki beviszi a Jánospusztai Klinikára a vadiúj dizájner hámban és pórázban a drága francia bulldogját az éves oltásra.

Nyilván megértem, hogy ott nálatok az ivartalanítás nem trendi, de ebből nem kellene olyan következtetéseket levonni, hogy vidéken mindenhol ilyenek az állattartók. Plusz igen, szegény kiscica elpusztult, de ahol van 13 másik, miért gondolod, hogy ez mélyebben is meghatna bárkit is? Kéne kicsit használni az empátiát, kicsit átélni a másik oldalt, hogy mit miért lát úgy ahogy. Ez nem azt jelenti, hogy ez helyes, csak ha az ő szemével látnád a világot, nem lepődnél meg rajta.