Sajnos el kell búcsúzom attól a barátomtól aki velem nőt fel. Hogy köszönjük el töle úgy hogy érezte hogy azért altatjuk el mert így neki jobb lesz nem pedig mert nem szeretjük?

Vedd neki a kedvenc kajáját, simogasd, játsz vele a kedvenc játékaival, ha bír menni akkor vidd el sétálni. Ne látszódjon hogy szomorú vagy, a kutyus se szeretné ha szomorú lennél miatta.

Tölts vele sok időt

Dolgozd fel, hogy a kutya tudja. Nekünk is volt kutyusunk, a miénket is el kellett altatni. 2 nap szenvedés (éjjel-nappal nyüszített, fájdalmai voltak, maga alá csinált már, nem tudott menni, lebénult a hátsó 2 lába) után végül elvitték a szüleim az állatorvoshoz. Ahogy betették a kocsiba elkezdett remegni. (csak akkor remegett amikor az állatorvoshoz vitték, tehát tudta. Mindig tudta. Akkor is amikor nem mondták ki hangosan, hogy állatorvoshoz viszik.)

Anyukám végig beszélt hozzá, de csak annyit mondott, hogy ne aggódjon, nem lesz semmi baj, nagyon szeretik és megszűnik a fájdalma.

Amikorra odaértek, már nem nyüszített és nem remegett, csak nézett anyukámra és megnyalta a kezét. Végig fogták és simogatták és mondták neki, hogy szeretik, még találkozunk és ne aggódjon, nem lesz semmi baj.

Anyukám azt mondta, hogy Zeli teljesen ellazult és lehunyta a szemét. Kifújta a levegőt ahogy mindig szokta volt amikor elalszik és átkelt.

A szüleimnek rosszabb volt utána. Nagyon szerették. (17 éves fekete törpeuszkár volt)

A kutya nem tudja, hogy ti miért altatjátok el.

Azt sem tudja, hogy meg fog halni.

amikor az orvos beadja neki az első injekciót, akkor elalszik, a másodiktól fog megállni a szíve. De ezt ő nem tudja.

Ilyenkor általában a gazda az, akinek lelkifurdalása van, de ne legyen, mert egy ponton túl már csak kínlódás az állatnak az élet, és önzés is a gazda részéről, hogy a saját lelki komfortja érdekében tovább szenvedteti az állatát.

A kutyádnak az volt a fontos, hogy amíg élt, addig jól bántál vele, szeretted és mindent megtettél érte. Ha ez így van, akkor ne legyen lelkifurdalásod, amikor helyes döntést hozol. Gyászold meg a kutyádat, ez a normális reakció, de tudjad, hogy a legjobbat tetted vele éltetében és az élete végén is.

Ahogy az emberek, úgy az állatok is érzik, ha már közel van az idő (független attól, hogy maguktól mennek-e el vagy sem). Nem fogja azt hinni, hogy nem szereted, pláne ennyi év után. Az utolsó napokban legyél vele, simogasd, ehessen a kezedből, légy minél többet a közelében. Hidd el, érezni fogja, hogy szereted.

Én végignéztem a fiatal, súlyos beteg kutyám haláltusáját gyerekként, szörnyű volt. Magától halt meg végül, nem altatták, de a végén már teljesen passzív volt, a korábbi rettegése sem látszott, mikor a végén vittük a dokihoz (1-2 nappal azelőtt, mielőtt meghalt), a gyógyszert (mindig nagyon együttműködően bevette, semelyik másik kutyánk nem volt erre hajlandó azóta sem), ételt elutasította. Egyedül a vizet és minket nem. Tudom, hogy tudta, hogy mi fog történni hamarosan.

Nem tudja,hogy mi fog vele történni.Azthiszi majd,hogy a szokásos oltás.

Pár perc alatt el fog aludni,így fájdalmai sem lesznek ettől.

Csak szeretgesd.Nem neki,hanem majd neked kell nagyon feldolgozni ezt az egészet.Kb ilyenkor az ember karjaiban hal meg a kutyája.

Hu basszus de nehez tema. Nem eloszor kellett mar ezt a dontest meghozni. Volt mar igazan oreg, de volt alig 2 eves ... es meg is megkellett hozni a dontest. Nehez! Baromi nehez.

De ha vegig gondolod, hogy valojaban miert is ... ha nincs mas valasztas - mi mast donthetnel?! Sajnos ez van!!!