Mit tegyek, ha a testvérem nem elég türelmes idősödő kutyánkkal? Már ott tartok, hogy nem engedem, hogy sétálni vigye.

A véletlen folytán került hozzánk 7 évesen egy mopsz. Most tölti lassan a kilencet. Egy ismerőstől fogadtuk örökbe, mert nem volt már kapacitásuk rá, mivel gyermek született. Rákérdeztek, mi pedig igent mondtunk. Úgyis szerettünk volna kutyát. Mondjuk nem mopszot, és nem épp akkor.

Két testvéremmel vállaltuk be, panelban lakunk. Az egyik elköltözött. Jelenleg ketten maradtunk a kutyára. Sajnos hosszú történet, de jelenleg nagyrészt mindent én intézek, napi egy sétát ,,vállal" vele.

És itt jön a lényeg. Sokszor idegesen jön vissza, a kutya fülét, farkát behúzza...az a gond, hogy lassú, hogy tötymörög, néha leül nézelődik és sok idő mire hazavánszorognak. És persze néha az ember nem erre vágyik, de ő ilyen el kell fogadni, és így kell szeretni őt. Volt hogy én egy padon ültem, ő meg nézelődött, aztán hazasétálgattuk.

Tegnap volt az ultolsó csepp a pohárban, mikor elkezdte, hogy minek kellett nekünk mopsz, hogy ő fiatal és neki egy nagytestű dinamikus kutya kell, nem egy ilyen öreg. Mondtam neki, hogy a nagytestű is megöregszik és ő se fog száguldozni élete végéig...és akkor majd utcára dobod?!

Én már nem tudok mit csinálni. Van ötletetek? Öcsém egyébként 20 éves.