Ha hónapokon át naponta minimum 23 órát a kutyáddal töltenél, hónapok múltán már kicsit soknak éreznéd?
válasza:5-ös ettől nem vagy rossz gazdi, neveletlen, kezelhetetlen kutyákkal tényleg sokkal nehezebb. (Ez most nem személyeskedés, én is megküzdöttem anno a kutyámmal, amikor lüke volt, sokszor tudott elviselhetetlen lenni, de mostanra már nagyon jól kezelhető és így nem zavar egyáltalán.)
Miért érzed őket tehernek a nap minden órájában? Állandóan "zaklatnak", hogy foglalkozz velük? Vagy ez miben merül ki?
Mert ahogy az előttem lévők is írták, azon kívül, amikor fordítok rá időt, ő talál magának elfoglatságot, nem liheg 0-24 a nyakamban.
válasza:Ha átvonulsz egy másik szobába, és becsukod magad mögött az ajtót, az sem segít ezen az érzésen?
Lehet nem is a kutyákkal van bajod, csak valamilyen belső szorongásodat erre vetíted ki. Nálam is ez van, hogy mindenre haragszom, csak pont arra/azokra nem, akiket végül megtalálok a tűzben égő szemeimmel...
A sétákon pontosan mi a baj?
Egyébként ez is furcsa, hogy nem csak a sétán zavarnak, hanem otthon is - de ettől továbbra sem vagy rossz gazdi.
Tudom milyen, amikor mindenhogy igyekszel, de a kutyába bújik maga az ördög és megkeseríti a lelked kutyamániás részét minden egyes séta alkalmával. Szerencsére ezen a részén túl vagyunk már, de nehéz időszak volt számomra.
Próbáltam már, de nem segít. Nem ez a gond. :( Igazából nem is azon van a lényeg, hogy itthon valamikor tűnjenek el, hanem valaki vállalja el helyettem a sétát, és azalatt hadd legyek egymagam. Itthon mindig velem vannak, egy szobában. Egyikük legalábbis biztos, de aztán a másik is csatlakozik.
A sétákon az a baj, hogy a volt bántalmazott kuty szocializálatlan. Semmi rossz szándéka nincs vagy csak szaglászni szeretné a másikat barátkozásképpen, ugyanolyan heves kirohanással jutalmaz mindegyik idegen kutyát, ami tényleg úgy néz ki, mintha neki akarna menni a másiknak. Akikkel már jóban vagyunk, velük nincs gond, nem akar ő semmi rosszat, de minden idegen kutyánál, mindegy milyen kicsi vagy nagy, elkezdi. A másik erre reagál, és ő is elkezdi, de a nincs pórázon (menhelyes kuty), akkor nem csatlakozik a bulihoz. Mindig, minden percben muszáj figyelnem, amikor kutyákkal vagyok, hogy merre van kutya, merre nincs. Többek között ez is frusztráló. Azt meg nem tudom, hogy szocializálni viszem más kutyákhoz, mert a furcsa kirohanásai miatt van aki meglátja és elhúzza a kutyáját a másik irányba. Külön nem tudom vinni őket, a volt bántalmazott felugatja a házat, mert még itthon is retteg attól, hogy elhagyjuk, ha teljesen egyedül marad a másik nélkül. A menhelyes kutyámmal önmagában nagy gond nincs, kicsit húzza a pórázt, de mivel a menhely előtt mindig szabadon volt egy erdőben, ott nőtt fel, így nem csoda, azonban mivel a másikkal együtt szokott időnként parádézni, így séta közben ő néha a bögyömben van + a mi kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen. Három hónapig keserítette az életemet, húzta ki alólam éjszaka párnát, két garnitúrát széttépett, három papucsomat, két felsőmet, egy pulcsimat, egy táskámat, egy kinti cipőt, a kispárnáimat, a takaróhuzatomat, folyton ugrált rám, nem hallgatott semennyire rám... aztán jött a másik kutya. Egyébként jártam a menhelyessel trénerhez, de végül hagytuk, mert az ül, fekszik, maradon kívül aligha volt hasznos, és amit ugrálás ellen mondott, az nála bevált, de ugyanezt megcsináltam én, és erre már nem tudott mit mondani, miért nem. Szóval mostanra a régihez képesttényleg áldott jó kutya lett, de sokat is foglalkoztam vele.
A volt bántalmazott kuty itthon egy angyal, emberekkel is angyal, ismerős kutyákkal is angyal, de az idegenek... nehéz ügy. Mindkettőt bírom tartani, sosincs nyugodt séta, ahol nem kéne a pórázt tartanom erősen, hogy visszatartsam őt/őket.
válasza: válasza:Covid előtt egyetem miatt távol voltam a kutyáimtól. Nekem akkor volt rossz. Pont a napokban gondolkodtam, hogy örülök, hogy a kutyáim számára így alakult ez a lassan 1,5 év. Itthon vagy észre se veszem, hogy itt vannak, vagy rájuk nézek és öröm rájuk nézni, olyan aranyosak.
Persze velük is van gond, jeleznek, ha szól a kaputelefon, bekopog valaki vagy ha valaki bejön. Akkor nagyon idegesítőek, hogy ezt még mindig nem hajlandóak abbahagyni. Ők is egymást hergelik, külön nem csinálják.
A séta nálunk is kérdéses dolog, de mi nem megyünk velük mindig sétálni. Az idősebb kutyát csak akkor visszük, ha nagyon muszáj. Olyankor megsüketül, nem hajlandó ránk figyelni. Húz a pórázon, légcső problémája van ezért elkezd fuldokolni (minden hámot, nyakörvet kipróbáltunk már, mindben megoldja, hogy megfulladjon. Haltit is próbáltunk, de olyan pici és ügyes, hogy mindenből kihúzza magát). A fuldoklás meg úgy néz ki, mintha éppen kínoznám a kutyát. Emellett ha olyanja van mindenkit barátságosan megugat, vagy éppen kiakad valamire/valakire és hevesen kezd el üvöltözni. Viszont rajta érződik, hogy nem is szereti a sétákat, rohan haza, így nincs probléma vele, ha csak nagyon ritkán égetjük magunkat vele.
A másik kutyus viszont imád sétálni és tud is. Vele bizonyos helyeken póráz nélkül szoktam menni. Az a típusú kutya, aki egész nap követne, bárhova mennék, akár boltba és mindenhova elvinnék, nem csinálna semmit. Ő viszont utálja a kutyákat. Ő megszagolja a többi kutyát, de a többiek ne jöjjenek a közelébe. Alapból csak menekül, de ha nem tud menekülni akkor vicsorog, csattog (de ezt megadó pózban, földön kúszva teszi, szóval nem támad, csak védekezik, jelzi, hogy ő ezt nem szereti). Tiszteletben kell tartani, hogy ő nem szereti a többi kutyát, így én nem erőltetem, hogy más kutyákkal kelljen barátkoznia.
Ha együtt van a két kutya, akkor a kicsi is bekattan. Ha az idősebb el kezd ugatni, ő is belekezd, mert nem érti mi van.
A te helyzetedben azt tudom mondani, hogy
a) gyakorolni kellene elsőként az egyedül hagyást a kutyánál, hogy megoldható legyen a külön séta. Utána mehet külön-külön a séta problémák megoldása
b) egyszerre megoldani a séta problémákat. Ehhez először szerintem az érzéseiden kell változtatni. Az írásodból arra következtetek, hogy valószínű már érezhetik rajtad a kutyák, hogy frusztrált vagy. Lehet, hogy egy erősebb fellépés kellene.
De minden megoldás nagyon-nagyon hosszú idő (akár években számolható). Nem fog egyik napról a másikra megoldódni. Ha van rá lehetőséged én nem kutyaiskolában gondolkodnék, hanem olyan trénerben, aki külön tud foglalkozni veletek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!