Amikor a kutyátokat vettétek 100%ig biztosak voltatok abban, hogy jó gazdik lesztek és úgymond fel vagytok nőve a feladathoz?

Tudod mit? Sohasem volt még kutyám, amikor elhoztam a kis kölyköt, és világéletemben inkább macskásnak vallottam magam. Azért vettem magamhoz, mert a szomszédok azt mondták, be fognak hozzám törni, ha nincs kutya, és azért éppen őt, mert a gazdik nagyon meg akartak szabadulni tőle. Azt gondoltam, csak elfér az udvaron.

Olyan jó döntés volt. Sohasem bántam meg.

A kutya hihetetlenül okos, remek barát, és én ténylegesen kutyássá váltam mellette. Megtanultam, mire van szüksége. Mikor itt volt a kutya, mindent jelzett, mire van szüksége, csak éppen az oltást nem :), és ráhangolódtunk egymásra. Most 6 éves, a világ legjobb kutyája, imádom.

Ha engem kérdezel, én a goldira szavaznék.

A golden nagyon tanulékony, okos kutya, barátságos, és emberközpontú. Igen, szeret játszani, de csak akkor, ha veled játszhat. Nem kifejezetten házőrző fajta :) Ragaszkodik hozzád, mindenben úgy viselkedik, ahogy tanítod, és sohasem kap oda. Igaz, nagy a mozgásigénye, szereti a vizet, és imád enni, de ha napi kettőnél többet nem adsz neki enni, nem fog elhízni.

A spániel ellenben, hiába, hogy kisebb, sokkal ingerültebb, önfejűbb kutya. Harap is, ha úgy adódik, nem is annyira szófogadó, mint egy golden, tanulékonyságban meg aztán végleg nem veheti fel a versenyt vele.

Elsőkutyásnaki mindenképen goldent vagy labrador retrivert javasolnék. (Az én kutyám labi keverék :))

Sok sikert, és biztosan ügyes leszel.

Erre kicsit rá lehet segíteni -hogy jó gazdivá váljál - azzal, hogy utána jársz dolgoknak mielőtt a kutyát beszerzed. Megismerkedsz a fajtákkal (nagyon sok van belőle) stb. , tanulással töltesz egy kis időt. Sokan e nélkül vágnak bele, és utána rengeteg kellemetlenség jöhet. Én is hasonló cipőben járok, mint te. Én sem tudom mennyire lennék jó gazdi, mert még kutyám soha nem volt, de az elmúlt egy évben nem kevés tudást sikerült felhalmoznom itt. Ezzel a tudással nem tudnak megetetni, teletömni a fejemet mendemondákkal. El tudom dönteni melyik fajtát merném bevállalni, és melyik szimpatikus számomra. Hidd el megéri a felkészülés (információ gyűjtés), mert felelősségteljes döntést csak a megfelelő információk birtokában lehet hozni.

Nem tudom mikor lesz kutyám (egyenlőre szüleim miatt nem lehet kutya), de mindenképpen szeretnék majd legalább egyet tartani.

Ezek mindkettő játékos, ugrabugrálós, odakapós kutyák, főleg kölyökként minden kutya az, és ha félsz tőle, nem fogod tudni lenevelni és az is marad csak még meg is nő mellé.

Rossz ötlet. Próbálkozz sztem egy idős, nyugodt menhelyi kutyussal, golden fajtamentés is van.

Ha félsz a kutyáktól, akkor gondolom nincs rutinod abban, hogy kell egy kutyával bánni.

Az meg egy dolog, hogy a sajátodtól majd nem félsz, de neki szüksége lesz kutyatársaságra, ki kell járnod a futtatóra, ahol mindenféle kutyák odarohannak hozzátok, ha te félsz tőlük, a kutyád hatalmas lúzernek fog nézni, így nem fogod tudni megnevelni. Arról nem beszélve, hogy akármilyen jól nevelt jól szocializált kutyád lesz, mindig összetalálkozhattok egy balhéssal,és ha bunyó lesz, azt bizony neked kell rendezned. Amíg ezekre nem vagy felkészülve, ne vállalj kutyát.

És ha vállalsz, akkor mindenképpen járj vele kutyaoviba, meg kutyasuliba,ott megtanulod milyen helyzetben hogy kell reagálnod, és annyi tündér kutyával találkozol, hogy tutira megszereted őket, és alább hagy a félelmed.

De tudd, hogy bármilyen fajtát is választasz, ha kutyával mászkálsz, bármikor odarohanhat hozzátok egy nagytestű félelmetes kutya, és akkor bizony neked kell intézkedned.

A spániel nehezebb jellem, de kisebb a teste, a golden könnyebb, de ő meg nagyon nagy. Mozgásigénye minden kutyának van, még a leglustábbaknak is kell a rendszeres séta, futkosás a fajtatársakkal, labdázás, stb.

És hogy a kérdésedre is válaszoljak: sokan hitetlenkedtek, de én tudtam, hogy jó gazdi leszek.

Én is féltem a kuytáktól (máig félek a nagytestű házőrzőktől) és én is le szerettem volna vetkőzni ezt a félelmemet. Én a spánielt választottam, mert mindig is az tetszett a legjobban. Már 2 spanim van, és ennél jobb döntést nem hozhattam volna. Nagyon kedvesek, aranyosak, és nagyon sok szeretetet adnak. Olyan iszonyatosan sok mozgás nem kell nekik (mint pl. egy border collie-nak) mi összesen napi 2-3 órát sétálunk, és az elég nekik. Meg persze hétvégén valami nagyobb túrára is elmegyünk.

A kényeg szerintem a feltétlen szeretet - én nem vagyok az a robotkutya-nevelős fajta, így a kutyám is néha csintalan és el van kényeztetve (igen, éjjel a kanapén alszik, és kunyerál az asztalnál) de én ennek örülök és így semmi probléma nincs vele.

Egy biztos viszont: kutyát csak akkor fogadj be, ha tényleg vállalod, hogy minden körülmények között, mindig a gondját fogod viselni. Még akkor is, ha ez lemondással jár. Ha ezt be tudod tartani, nagy baj nem lehet :)