Hogyan tanítsam meg egy 9 hónapos kutyának a behívást?
Sziasztok! Tippeket szeretnék kérni egy szeleburdi "kölyök" tanítására. A kutyus egy szlovák csuvacs kutya, járunk vele kutyaoviba, szocializáljuk (amennyire csak az adott helyzetben lehet), napi több órát játszunk, illetve próbáljuk tanítani.
A következő problémák kiküszöbölésével szeretnék elkezdeni minél hamarabb foglalkozni:
Bevívás: bár a nevére felfigyel, ismeri, de csak ritkán hallgat. Önfejű módon rámnéz, és folytatja dolgát. Hívásra (hozzám, ide hozzám) nagyon ritkán hallgat (aportozni szeret, tud és a hozd ide, keresd parancsokat minden probléma nélkül teljesíti). Próbáltuk jutalomfalattal édesgetni, hosszú pórázon finoman magunkhoz húzni, de a siker inkább semleges, 10/4 kb az aránya.
Idegen vendégek az udvarban: amint azt fentebb írtam, nehéz ilyen helyzetben szocializálni, amennyire kutyaoviban sikerül elmennünk akkor barátságos, játékos, viszont ha az udvarunkba számára teljesen ismeretlen személy jön, kapdos, és ugrál. A farkát csóválja közben, és nem morog, ugat, "csak csipeget". A megoldásra próbáltam pórázon közel engedni, hagy vegyen szagmintát az emberről, de nem szeretném, hogy vendégeim állandó félelemben legyenek, ha tőle.
Séta: akármilyen "óriás" is legyen, belül még gyermek. Minden szag vonzza, elég erősen húz. Napi szinten megpróbálok vele sétállni legalább húsz percet hosszú, illetve rövid pórázzal is. A táv a házunktól 2-3 háztömb ide-oda, hogy szokja meg a hozzám, lábhoz, lassan parancsokat, falattal csalogatom az orra előtt, ha nagyon sietős lenne neki, de ez nem köti le mindíg. Itt ott hosszabb sétákra is viszem, engedem szaglászni, szelíd a többi kutyával, érdeklődik, a kerítéshez megy, és egyáltalán nem ugat vissza ha egy izgatott pajtással találkozik.
A kutyus ismeri az ül, fekszik, marad (néha marad, néha ha túl sokáig ültetném akkor feláll) illetve kér (jutalomért, ölelésért, játékért) parancsokat. Nem fenyítjük, maximum egy kis tarkóbunda húzást, ha a drágám már egy nagyon felpörgött értetlen eb személyét veszi fel. Türelmesen és fokozatosan próbáljuk tanítani, de minden tapasztaltabb ember tanácsát elfogadnánk, hogy a kutyus tudjon maradni, hozzánk jönni, és beengedni probléma nélkül.
Problemasabb kutyanal a behivas gyakorlasara leginkabb a kezbol etetest szoktak javasolni ... es szerintem jol jon egy legalabb 5m-es szabadon futo poraz, amit csak huzzon maga utan.
Kezbol etetes annyit tesz, hogy a reggeli kajajat vidd magaddal, huzz gumikesztyut es falatrol-falatra etesd meg a kutyat seta kozben ugy, hogy mindig hivd magadhoz. Ennel a gyakorlatnal a 'mesterfogas' amit ritkan mondanak el ... ugy oszd be a kajat, hogy a seta vegeig kitartson (seta legvegen add neki oda az utolso falatot).
Hosszu poraz szabadon a foldon huzva abban segit, hogy a kutya mindig ugy erzi ott vagy mogotte.
Szerintem ez a ketto eleg lehet a behivas gyakorlasara.
Eddig nem volt nevelve? Első kutya?
9 hónaposan már ezeknek a dolgoknak nem kellene fent állniuk! Persze, kamasz, még próbalkozik, de nagyon el lett rontva a nevelés, ha ennyi idősen ilyen gondok vannak. A behívást ebben az esetben nem pórázzal vagy étellel kellene megoldani, hanem kő kemény szabályjal. Egyszer hívd, de legyen követlezménye annak, ha nem hallgat rád! Es érd el, hogy bemenjen hozzád azonnal! Ha ez nem megy, akkor ott óriási bajok lesznek és akkor nagyon sürgősen kezdjetek járni olyan foglalkozásra, ahol a nevelést segítenel helyre tenni!
A pórázon sétára és az emberek csipkedésére is vezess be szabályt és tiltást. Legyenek egyértelmű szabályok, hogy mi szabad és mi tilos! Es ezt tartasd be vele!
"Bevívás:
bár a nevére felfigyel, ismeri, de csak ritkán hallgat. Önfejű módon rámnéz, és folytatja dolgát."
Miért, mit szeretnél, mit csináljon? Ha válaszolna, hogy "tessék?" te lennél meglepődve a legjobban. Untig elég, ha rád néz, te meg ha rád figyel, elpampogod neki, hogy mit akarsz.
"Próbáltuk jutalomfalattal édesgetni, hosszú pórázon finoman magunkhoz húzni, de a siker inkább semleges, 10/4 kb az aránya."
"néha ha túl sokáig ültetném akkor feláll"
Mindkét esetben a fokozatossággal van a probléma. Ha elmozdul maradásból, ott TE hibázol, mert TÚL SOKAT kérsz, fokozatosan kell felépíteni, időtartamban is, mind a környezet ingergazdagságában.
A behívásnál abban sem vagyok biztos, hogy a vezényszót tudja, vagy csak tippelget. De ugyanúgy ingerszegény környezetben kell elkezdeni, kis távolságból, aztán növelni a távolságot illetve a környezet ingergazdagságát. Hogy megértsd: pl. az üres udvar, ahol gyakran tartózkodik a kutya ingerszegény környezet, mert már ismeri és üres. Ha ott van a közelben egy labda (te mondtad, hogy apportos), az már elvonhatja a figyelmét, ha gurul vagy pattog, akkor az már iszonyat nehéz lehet neki, hogy ne menjen utána. Ilyenekre kell gondolni, amikor fokozatosságról beszélünk.
A hosszú póráz is hasznos lehet, az sem engedi hibázni, azaz elrongyolni tőled, te alapvetően a környezetet és a feladat nehézségét kell belőni megfelelően.
"Hosszu poraz szabadon a foldon huzva abban segit, hogy a kutya mindig ugy erzi ott vagy mogotte."
Ha nem vagy okos, akkor viszont megtanulja, hogy ha rajta van a póráz, akkor tehetetlen, ha lekerül a póráz, akkor azt csinál, amit akar, a gazdi úgyis túl béna megfogni.
Ha stabil a behívása és jó bandában sétáltok (falkából nem megy ki a kutya), akkor viszont érdemes elbújni néha előle, hogy szokja meg, hogy az a fránya gazdi szökős és folyamatosan rajta kell tartani a fél szemét, mert még képes és eltűnik.
"Próbáltuk jutalomfalattal édesgetni,"
A kutyáknak egyéni ízlésük van, nem szeretnek mindent egyformán, pont mint az emberek. Szóval jutalomfalat és jutalomfalat között is hatalmas különbség van. Pl. unokatesóm kutyája a spenótos falatokat nem szereti, az enyém majd megőrül érte. A házi sütésű jutalomfalatomért (allergiás a kutya) a haverkutyák általában megtalálják a legudvariasabb viselkedésüket, ki ki a maga módján (leül és szépen kér, kéretlenül trükközik, megtalálja a jómodorát a póráz végén stb.).
Ha ismered a kutyád ízlését, az nemcsak a tanulásban segít, hanem a jutalomfalatról való játékos leszoktatásban is. (Most a kedvencét kapja, most az okésat, most megint a kedvencét, most egy simit... a kutyának is izgalmas marad a feladat).
neveljük, de elég önfejű természet. Nyilván nem várom el, hogy visszaszóljon, csak aggódom, hogy nem hallgat mindig a nevére. Sok jutifalatot kipróbáltunk és a kedvencével motiváljuk (próbáljuk). Megpróbálom mostantól a kézből etetést a behívásra.
Az udvaron, az aportozás után a játékait elrakjuk, hogy ne vonja el a figyelmét, viszont ha szeretne, talál mást, amivel leköti magát, természetes módon szaglászással. Hordjuk kutyaiskolába, nevelésre, de kankutyaként most próbálgatná a szárnyait (szerintem). A szigorúság, és komoly következmény alatt mit kéne értenem? Ha számomra kezelhetetlen mértéket ölt a viselkedése megrázom a tarkójánál fogva, ahogy az anyja, apja tenné, esetleg a tarkójánál fogva a földre nyomom a felsőtestét, hogy kimutassam "dominanciám a falkában".
Minden tanácsotokat köszönöm, igyekszem betartani őket.
A kutyaiskolában meg kellene tanulnod az oktatók segítségével, hogy hogyan vezess be hatékonyan szabályokat és hogyan érvényesítsd azokat! Ezt itt írásban nem lehet elmondani. Egyrészt, mert túl hosszú lenne, másrészt pedig nem ide illő téma, nem lehet hatékonyan átadni.
Ha ebben nem tudnak neked segíteni, vált iskolát.
De azt nem értem, hogy pásztorkutyát miért választottál úgy, hogy nem tudod nevelni? A csapból is az folyik, hogy pásztorkutyák nem kezdő és tapasztalatlan embereknek való!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!