Tapasztalatok akita inuval?

Nehéz nevelni. Jutalmazzuk ha jó, leszidjuk ha rossz. Soha nem próbált megszökni, bár lakáskutyáról beszélünk, de nyitott ajtón sem megy ki. A miénk bárkire hallgat akinek kaja van a kezében. Én szigorúbb és következetesebb vagyok, ritkán kell 2x kiadnom egy parancsot, másokkal szórakozik ha nincs kedve engedelmeskedni.

Hat barmely japan fajtarol azt tudom tapasztalatbol nyilatkozni, hogy egyaltalan nem olyan, mint mas fajtak, plane nem goldi es tarsai, azert ne irjunk mar hulyeseget. Az egygazdas dolog pedig igenis letezo jelenseg es ez is leginkabb az osi tipusu kutyakra jellemzo, a japanokra nagyon is. Itthon mindketten szigoruak vagyunk, hatarozottak es kovetkezetesek, 3 kutyaval. Megis van egy, aki mindkettonkoz ugyanannyira kotodik, az idosebb egyertelmuen hozzam, a legfiatalabb pedig a paromhoz, pedig az osszes ideiglenesen orokbefogadott kutyank inkabb engem kedvelt ezidaig, a paromhoz keves ragaszkodott, de a mostani legfiatalabb, aki amugyis a mienk, megis ot szereti jobban. "Fonokseget tekintve" viszont en vagyok a fonok, mivel ram hallgat mindegyik jobban, de az, hogy egy gazdaja van az idosnek es a fiatalnak, az tisztan latszik, a kozepso kutyank pedig mint emlitettem 50-50. Igenis fajtafuggo is lehet ez a dolog.