Meghalt a barátnőm kutyája. Mit tudnék tenni, amivel felvidíthatnám?

Így lett cicánk. Eleinte hagyott gyászolni a párom, és kb egy hónap után dobta be, hogy mi lenne ha...

Kutyára nem tudtam volna ránézni, de a cica jó ötlet volt. Lefoglalt a keresgélés, melyik menhely a jó, mi tetszik mindkettőnknek, cicás könyvek, milyen cucc kell, stb.

Azóta már többen vannak, három év telt el. :) A kutyum ugyanúgy hiányzik, őt nem pótolhatja semmi, de sokat segített a cica. Őket nem akarom folyton a régi kutyához hasonlítani (vszeg egy másik kutyával ezt tettem volna az első évben).

Hagyni kell, hogy a gyász lecsengjen és tovább lépjetek. Ne akarjátok "pótolni" egyből a hiányzó családtagot.

Később már lehet ismét tud a barátnőd is úgy tekinteni az újabb kutya gondolatára, mint egy újabb megmenthető életre. Ehhez azonban készen kell állnia, hiszen az a kutya nem az előző új verziója lesz, hanem egy másik.

Semmit. Légy ott mellette. Ha beszélni akar hallgasd meg, ha nincs szüksége társaságra, akkor értsd meg azt is.

"még a székből is úgy állom fel, hogy előtte reflexből ellenőrzöm, nehogy a kutyára guruljak..."

Ez meg sajnos egy darabig még ilyen lesz. Azt tudod tenni, hogy magadnak is időt adsz.

Nyáron halt meg a kutyám: hasonló szitu, cifra állapotban, idősen örökbe fogadva, 5 évig élt velünk.

Legyen ide feketén-fehéren leírva: sokaknál működik az, hogy rögtön/hamarost új kutyát vesznek magukhoz, de közel sem mindenkinél. Nálam se. Egyetlen egyszer vagyok hajlandó valakinek elmondani, hogy NEM lesz másik kutya, sőt, ha még észérvekkel is alátámasztom a mondókámat, másodjára már elküldöm az értetlen idiótát a ferde fiszbe. Az a minimum, hogy tiszteletben tartjuk, amit a másik mond, nem?

Az is érthető, ha soha többé nem akar kutyát, de az is lehet, hogy csak hosszú idő múlva. (Én spec. tudom magamról, hogy ehhez még sok idő kell, valószínű a barátnődnek is.)