Akinek sikerült már meggyőzni családtagját arról, hogy engedje be a kutyát, mi volt a módszere? Páromról van szó, tehát 50-50%.

Nálunk az volt az egyezség, hogy az előszobába bejöhet. Aztán hogy a nappaliba. Aztán hogy az alsó emeletre. Aztán hogy oda megy ahová akar. :) Ha már bent van a házban sokmindent megszok az ember, például a szőtt, szóval már nem is lesz értelme az ilyen szabályoknak.

Jelenleg inkább benti, mint kinti. Amikor otthon vagyunk délután kimehet ha akar.

Hát nálunk ez úgy volt, hogy én nagyon beakartam engedni a kutyust, de a többiek azt mondták, hogy kint a helye. Végül, amikor elkezdett látszani rajta a kor, akkor mondták azt, hogy télen éjszakára bejöhet. Ez volt olyan 9 éves korában. Rájöttek, hogy sokkal okosabb és szófogadóbb, mint gondolták, mert bár nem volt neki tanítva, bent sosem ugatott, egyből szobatiszta volt, jelezte ha kiakar menni, nem rombolt, nem randalírozott stb. Ahogy ezt látták megengedték, hogy a hidegben napközben is bent legyen az előszobában, de úgy volt, hogy amint beköszönt a tavasz, egyből megy kifelé. Aztán végül úgy megszoktuk, hogy bent van, hogy tavasszal mégsem lett kirakva. Azóta ott tartunk, hogy szabad járkálása van a házban (persze ágyra, bútorokra nem mehet fel), konkrétan a szüleim szobájában alszik, akik eredetileg nem akarták beengedni. Ha kiakar menni jelez, kiengedjük, ha kintről beakar jönni szintén jelez beengedjük. Vagyis gyakorlatilag egy kertesházi szobakutyává vált időskorára a kutyus. Most 13 éves.

Annyira megszerették, hogy a szobában van a kutya, hogy azt mondták, hogyha lesz másik kutyánk, az már kiskorától benti kutya lesz.

18/F

Nekünk is hasonló volt, mint 5-ösnek. Az előző kutyánkat nem engedték be.

Nálunk van egy-két környékbeli, akik kábelt szoktak égetni illegálisan. Tüdőrákban meghalt.

Nagyon szomorúak voltunk,imádtuk őt.

Amikor megvettük a második kutyánkat, leszögeztem, hogy vagy benti kutya lesz, vagy nem lesz. Már most látszik, hogy tovább fog élni a benti kutyusunk. Ráadásul tényleg sokkal többet tud, mint a kinti. Nem a trükkökre gondolok, azt a másiknak is megtanítottuk. Megérti, amit beszélünk. Mondok egy példát:

Kutyasétáltatás közben beszélgettünk és a beszélgetés közben valamelyikünk azt mondta, hogy:

-Most elkanyarodhatnánk balra...

Erre mit csinál a kutyus? A kereszteződésnél balra fordul...

Szóval viszzatérve erre,szerintem jó lenne, ha ezt elmondanád a párodnak, hogy a kutya egészsége mehet rá, vagy akár az élete...

Nos, én össze sem jönnék olyannal, aki nem tűri meg a kutyát a lakásban. Mellesleg a rövid szőrűeknek mind hullik a szőre, és még szúr is, mint a fenyőtű, a hosszú szőrűeknek nem minden fajtának hullik a szőre, amelyiknek meg igen, az legalább jól látható, nem fúródik bele úgy semmibe, mint a tüsi rövid szőr, és kárpittisztító habbal egész jól lehet takarítani. Nyilván, ha bent van a kutya, akkor a takarításra ennek megfelelően jobban kell figyelni.

Amúgy apróbb lépésekkel akár hozzá is lehetne szoktatni, vannak erről vicces sztorik a neten is.

Nekem a szüleim nem voltak benti kutya pártiak, ők mindketten kertes házban nőttek fel kisebb településen, aztán Budapestre jöttek dolgozni, panelbe költöztek, és rossz tapasztalatuk volt a benti kutyákkal. Én már nem élek velük, lett kutyám pár éve, most már hozzám járnak át kutyázni, és az sem zavarja őket, hogy ha esetleg együtt nyaralunk, akkor a kutya is jön.

Hát nálunk benti kutya volt, a véleményünk abban tért el, hogy én felengedem mind a 3at az ágyba, ő meg azt már nem akarta.

Mondtam, ott az ajtó. Na, csak nem ment el, és azóta 5en alszunk békességben. :)