Normális, hogy szerelmes vagyok a kutyámba?
Szexuálisan nem vonz, mivel azonos neműek vagyunk. Úgy értem ezt, hogy a szokásosnál jobban imádom. Jobban, mint az anyámat.
Kiskora óta Vele alszom, úgy alszunk el, hogy összebújunk, és ha netán másik oldalamra fordulok éjszaka, reggel arra kelek, hogy megint szorosan mellettem van és rátette a fejét a hasamra, de olyat is szokott csinálni, hogy a fejemre, és úgy alszik tovább.
Mikor felkelek, mindig jól indul a napom. Imádom ölelgetni meg a mellkasára tenni a fejemet, és Neki sincs ellenére, hiszen mindig odajön hozzám, puszit ad, sokszor rám ül, nekem dörgölődzik.
Reggeltől estig együtt vagyunk, mindenhova viszem magammal, mondjuk nem is megyek sehova, csak sétálni.
Ez mennyire normális? Ha valaki jön hozzánk vendégségbe, furcsállja a viszonyunkat, és nem értem miért.
*mert azonos nemű
hoppá, elírtam
De nem vonzódom hozzá, mint írtam...
Második válaszoló, egyébként nem véletlenül nem megyek emberek közé.
Nagyon rossz természetem van, és senki nem visel el, senkivel nem tudok beszélgetni, mindenki csak a munkáról meg a pénzről hablatyol, ami engem hidegen hagy.
Kutyámmal nem beszélgetek ugyan, mégis többet megértünk egymásból.
19 vagyok, 8 párkapcsolat után ''felmondtam'' és fél éve nincs senkim.
Unom a megaláztatást, kutyámban sosem csalódtam. Nem is tudnék.
Suliba nem járok, dolgozni sem dolgozom, pszichiátriai kezelés alatt állok.
Boltba be nem megyek egyedül semmiképp, maszkban pedig hamarabb pánikrohamot kapok, mint alapjáraton.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!