Egy kutya vagy kettő?

Család vagyunk 2 kisgyerekkel (2 és 5 évesek), tavasszal fogadtunk örökbe menhelyről egy kamasz kutyát, jövő hónapban lesz 1 éves, ivartalanított szuka. Ő egy végtelenül kedves, okos és barátságos kutyus, emberrel és állattal egyaránt. Nekem úgy tűnik, hogy boldog velünk, sokat foglalkozunk vele, sétálunk, játszunk, tanulunk stb., de nagyon látom rajta, hogy igényelné a kutyatársaságot. Néha meg tudjuk oldani, hogy tudjon kicsit játszani más kutyákkal, de sajnos nem rendszeresen. A két közvetlen szomszédunknak is van kutyája, ha kint van a mienk, állandóan a kerítésnél van és haverkodik valamelyikükkel, mindig minden kutyával nagyon szeretne játszani. Szóval elgondolkodtunk rajta, hogy esetleg legyen még egy kutyánk, valami hasonló méretű, alkatú, mint ő.

Viszont nekem, bár egész életemben volt kutyám, mindig egyszerre csak egy, nincs tapasztalatom abban, hogy milyen, ha többen vannak. Nyilván dupla felszerelés, dupla kaja, dupla pénz, az rendben van, az anyagiak szerencsére nem jelentenek gondot, hely is van, nagy kertes házban élünk, bent is, kint is bőven elférnek. Amit nem igazán látok át, hogy mennyivel nehezebb két kutyával? Feltételezem, valamennyire lefoglalják egymást, de nyilván mindkettővel kell foglalkozni nekünk is, nem az a cél, hogy akkor mostantól elvannak ketten, minket meg hagyjanak békén. Sokat vagyunk itthon, mindkettőnknek olyan a munkája, hogy ezt lehetővé teszi, úgyhogy az átlagnál többet tudunk kutyázni, de nyilván nem egész nap. Akiknek több kutyájuk van, hogy látják ezt? Kölyök, vagy max kamasz kutyában gondolkodunk, egyrészt, a gyerekek miatt, másrészt, mert van egy cicánk is, akihez szintén hozzá kell szoknia, ezek kölyökkel nyilván könnyebben mennek.