Mire jó ez az őrző-védő feladat?

1 ez arra jó hogyha a kutyát megtámadják ne hagyja magát

2 azert van visszatartva pórázzal mert nem akarják hogy az embert szétszedje

Tudni kell különbséget tenni a jó ÖV meg az aggresszívvá nevelés között.

Az írásodból nem tudom megítélni, hogy melyiket láttad, laikuskénz nagyon könnyű megtévedni.

A kutyáknak van egy olyan tulajdonsága, hogyha húzzák, akkor ő ellentétes irányban akar majd elmozdulni. Ezt többféleképpen lehet kihasználni a kutyakiképzés (akár oldalirányban is).

Tehát azzal, hogy a gazdi tartja vissza a kutyát, ösztönözni próbálják.

Az emberke a szivaccsal, pedig a "rosszfiút" testesíti meg, érdemes megfigyelni, hogy annak az embernek teljes testbeszéde megváltozik egy átlag emberéhez képest. (Támadó jellegű, lassú mozgású, még az arcukra is mogorva arckifejezést csalnak)

Helyes öv-nél, a kutyát nem ütik, csak mellette suhogtatnak bottal (vagy végigsimítják az oldalán) vagy csettentgetnek az ostorral, hogy az ehhez hasonló ingereket megszokja és zárja ki a késöbbiekben.

Valamilyen szinten hergelik, de inkább motiválják a kutyát. Fel kell hozni, és fejleszteni kell azokat az ösztönöket, amik az öv-hez kellenek.

Remélem választ adtam a kérdéseidre.

Nekem sincs sok tapasztalatom az ŐV-vel, de egyrészt ugye itt az a lényeg, hogy a kutya minél "terhelhetőbb" legyen, ezt így mérik/építik fel, ha a segéd már ostorral tudja hergelni a kutyát az egy viszonylag képzettebb szintnek számít, sok kutya simán kifutna a világból, ha egy ostort csattogtató nagydarab férfi a feje mellett üvölt.

A másik dolog, hogy azért tartja vissza a kutyát, mert bármennyire is furcsának hangzik így támogatja, nem lehúzza a segédről, csak ellent tart, ezzel egyébként a kutya egy jelzést kap, ami kvázi azt jelenti, hogy "itt vagyok mögötted, jól csinálod, fedezlek, nem vagy egyedül." Egyébként egy őv tréningnek mindig az a vége, hogy a kutya megkapja a "zsákmányt" (a csibészkart) az a felszerelés amúgy is olyan, hogy ha akarná sem tudná szétszedni az embert, ő itt a zsákmányra megy és az a sikerélmény, hogy ezt meg tudja szerezni a nagy, agresszív embertől.

De mondom, mi sem vagyunk igazán járatosak, egy nagyon kis alap őv órán voltunk, ahol egy bőrdarabot húzogattak a kutya előtt, ezzel próbálták felébreszteni a "zsákmányösztönt" mert itt inkább az a lényeg, hogy zsákmányos legyen, a többiről csak elméletben meséltek, szóval lehet ír majd valaki hozzáértőbb és kijavít :)

Egyébként meg egy jó őv képzésnek nem az a célja, hogy a kutya agresszív legyen, hanem az, hogy magabiztos maradjon minden helyzetben. Éppen ezért erre viszonylag kevés kutya alkalmas, az enyém legalábbis biztosan nem az, ahhoz túl félős, nem elég stabil az idegrendszere és nála az ilyen típusú terhelés valószínűleg inkább félelmi agresszióba csapna át, amit nyilván nem szeretnék. Persze egy nagyon jól felépített képzéssel és egy nagyon jó oktatóval el lehet érni, hogy ezáltal is magabiztosabb legyen a kutya, de amelyik alapvetően nem alkalmas erre, annak sosem lesz igazán eredményes őv munkája vagy egy csomó nem kívánatos viselkedést is felvesz vele, főleg ha kókler oktatókhoz kerül, aki nem tanítja meg, hogy hogyan kell bekapcsolni és kikapcsolni a kutyát.

4es válaszoló vagyok, megpróbálom elmagyarázni ezt a visszatartás dolgot, de mivel továbbra sem látok bele jobban az őv munkába, ezért inkább egy engedelmes feladat példájával mutatom be, abban több tapasztalatom van.

Én az előreküldést mindig úgy tanítottam a kutyáimnak, hogy az adott pontra látványosan leraktam ételt vagy labdát, attól függően, hogy melyiket szereti jobban (egy jó munkakutya szívesebben dolgozik egy idő után zsákmányért, tehát a labdáért, mint az ételért, legalábbis nekem ez a tapasztalatom). Az előreküldés akkor szép és akkor max pontos, hogyha a kutya mindent belead és a lehető leggyorsabban megy ki. Mivel tudom, hogy nagyon szeretné az ételt/labdát ezért mielőtt kiküldöm ezt a törekvését próbálom a lehető legnagyobbra felfokozni, erősíteni benne, azzal, hogy egy ideig visszatartom mielőtt kiküldöm és csak akkor engedem el, amikor már nagyon tép, amikor már nagyon menne az ételért/labdáért, így érem el, hogy a lehető legjobb tempójával menjen. Volt már elég lomha kutyám is, aki kényelmesen kiügetett csak a jutalomért, de ezzel a módszerrel, hogy előtte fogtam a nyakörvét, hergeltem, hogy szeretne-e menni őt is fel tudtam pörgetni és gyorsítani.

Ha emberhez akarnám hasonlítani (bár a kutyák egész másképp gondolkoznak, mint az emberek, ezért nem szeretem annyira az ilyen hasonlítgatásokat), akkor azt mondanám, hogy ez kicsit olyan, mint amikor a gyerek vágyik valamire, de megtiltják neki, akkor csak még jobban vágyni fog az adott dologra. Namármost itt a kutya nyilván nem a gazdi tiltása ellenére dolgozik (tanítási folyamatban sohasem tiltjuk le a feladatról, nem is adok tiltó veszélyszót, sőt, bátorítom, csak a nyakörvét fogom), de mégis van egy gátló erő, ami megakadályozza, hogy megszerezze azt, amit szeretne, így amikor végre eltűnik ez a gátló erő, akkor még jobban, még gyorsabban szeretné elérni a célját. Ennek egyébként egy poroszos módszer, a "törekedtetés" az alapja, ma már nem mindenki ért vele egyet, de ha megnézed bármelyik kutyaiskola alaptanfolyamán is úgy tanítják még a behívást is, hogy az oktató megfogja a kutya nyakörvét, a gazdi elfut (mindkettő arra ösztönzi a kutyát, hogy törekedjen a gazdi felé) és ha a gazdi kimondja a vezényszót elengedi a kutyát.

Nyilván ez nem teljesen ugyanaz, mint ami az őrző-védő képzésen történik, mert ott ugye tényleg az a lényeg, hogy a gazda ne lehúzza a segédről a kutyát, csak a támogatásáról biztosítja, ennek nem is vagyok annyira tisztában az elméleti hátterével, de én látom a hasonlóságot ebben és az előreküldésben, hiszen mindkét esetben az a célja a kutyának, hogy megszerezze a zsákmányt. Tehát szerintem ezt a legfontosabb tisztázni, hogy a kutya egy őrző-védő képzésen sem azt érzi, hogy "harcolni megy a csatatérre" hanem hogy megy megszerezni a zsákmányt, még akkor is, ha ezt egy csúnya, nagy, gonosz embertől kell elvenni. A jó őrző-védő sosem ember elleni agresszióra neveli a kutyát, ebben a feladatban sem az embert támadja, csak megszerzi tőle a zsákmányt.

3-as vagyok, a 4-es tökéletesen leírta a húzós-módszert.

De egy kis életbeli példa: ismerős az a jelenet, hogy a két kutya láncon/kerítésen keresztül majd széttépné egymást, majd mikor összeengedik őket, csak lesnek ki a fejükből? Na akkor is ez a helyzet. Ha valamit nem lehet, annál jobban akarom.

Engedelmes feladatokhoz van egy eszköz, egy földbeszúrt forgótengely, plexi vagy valami strapabíró és ruganyos anyagból. Úgy néz ki mint egy pecabot, amire kikötik a kutyát.

A gazdi lábhoz parancsot ad, és körbe-körbe megy az eszköz körül, egyre nagyobb sugarú körön. Mivel az eszköz egyre befelé húzza a kutyát, ezért az egyre kifelé törekszik, a gazdi felé.

Nem tudom miért, de működik.