Hogyan dolgozzam fel a házikedvencem elvesztését? Teljesen kivagyok.

Mindenkiért gyújtok, minden lényért, de kiemelten a számodra fogom meggyújtani ma.

Sajnos ezen csak az idő tud segíteni legfőképpen.. Én fiatalabb vagyok mint te, volt 6-7éves koromig egy kutyunk, ottvolt, vigyázott rám kisgyerekként, sajnos elég rossz memóriám van, és nem emlékszem már annyira tisztán az emlékékekre, és nem értettem meg hogy mi történt amikor elment, de nagyon szerettem..Utana lett egy Golden Retrieverünk, aki 6évesen ment el, és 8éves koromtól 14éves koromig volt velem, sok időt töltöttünk együtt, amikor elment összetörtem.. Haragudtam mindenkire.. Hiszen nem tudtuk hogy mi baja volt, 6éves volt csak, és 2het alatt elvitte valami, pedig folyamatosan jártunk orvoshoz...Mindenkitől ellöktem magam, haragudtam magamra, mert úgy éreztem hogy nem töltöttem vele elég időt, nem adtam meg mindent, lelkiismeretfurdalásom volt, úgy éreztem elvesztettem az egyetlen igaz barátom. 2éven keresztül jártam le hozzá a kertbe, ahogy eltemettük, és tudom hogy van, és vigyáz rám. És még most sem számítana idős kutyusnak..Ertelmetlenul ment el.. Most hogy ezt így írom el is erzekenyultem..A lényeg, már tudom hogy velem van, figyel engem, segít, és vigyáz rám, és örökké emlékezni fogok rá. Ugyanúgy a kisnyuszinkra is, csak mivel jelen esetben teis a kutyus kiskedvenced vesztetted el, így őt hozom fel. Csak gondolj abba, hogy 13 éves volt, szép kort élt, szerintem remek gazdája volt, szép időt töltöttek együtt, sajnos mindenkit előbb utóbb utolér az öregkör. Ott lesz veled, vigyázni fog rád, segíteni fog bármiben. Részvétem :(

Ne így fogd fel, hanem úgy hogy te mindent megadtál neki egész életében, boldogságban élhetett le melletted egy teljes életet. Gondolj a szép emlékekre! Tudom hogy rossz, nekem is 15 évesen ment el a kutyám akivel együtt nőttünk fel, de ma már csak mosolygunk, hogy mennyi hülyeséget csinált. Fel a fejjel! És öngyilkos gondolataid meg ne legyenek mert lesz még kutya akinek szüksége lesz rád.

Szia! Sajnos ezt el kell fogadni, ez az élet rendje, előbb utóbb mindenkinek eljön az ideje. Nekem, neked mindenkinek. Nekem nem rég halt meg egy cicám, 7 éves volt, szóval nem is öreg annyira, elcsatangolt, mikor a nagy melegek voltak. Olyan állapotban jött haza hogy már nem segített rajta se infúzió se semmi. Szegény meghalt. De arra gondoltam, hogy legalább volt egy pár igazán boldog éve. Te is gondolj erre, a szép közös emlékekre.