Hogy tudom kiheverni a kutyám elvesztését?

2017-ben hoztunk egy németjuhász kiskutyát a nagyszüleimhez mert előtte pusztult el a másik kutyánk.

A nagyszüleim adtak másoknak, mert nem tudták eltartani.

Én elköltöztem otthonról, viszont úgy hozta az élet,hogy haza kellett mennem, de mire hazajutottam, odaadták egy falubelinek, aki alig lakott pár száz m-re tőlünk.

Épp azért adták falubelinek,hogy "közel legyen hozzám", ezért nem került menhelyre vagy másik faluba.

A kutya mindig visszaszökött tőle hozzánk, nagyon éhes is volt. Kétszer is visszaadták neki a nagyszüleim,de harmadszorra egy másik családhoz került, szintén tőlünk nem messze,így láthattam a kutyusomat, ha kimentem a kertbe.

Jó sora volt, be is engedték a házba is,de onnan is visszaszökött hozzánk, hiába könyörögtem,hogy had maradjon ha ennyiszer visszajött akkor is visszaadták.

Az új gazdái közül majdnem mindenkit megharapott akit csak ért, többször is, a fő gazdát pedig amikor éjjel kiment hányni a teraszra ( hozzáteszem, miért kell ahhoz kimenni éjjel,hogy valaki hányjon), nyakon harapta,és a fülét is megkapta.

Most szombaton altatták el, mert az állatorvos szerint nem lehetett volna sehova máshova odaadni, mert ott is így viselkedett volna.

Minket soha nem harapott meg, engem is nagyon szeretett, amikor az ölembe volt mikor hoztuk haza nyüszített utánam amikor bementem neki kiskutyatápért egy üzletbe.

Mérhetetlenül le vagyok taglózva,hogy elpusztították, ráadásul olyanok akikhez igazi kötődése soha nem volt.

Rettenetesen haragszom a nagyszüleimre, hogy keresték a kifogásokat miért adják oda másnak a kutyusomat.

Nem tudtam volna elvinni magammal,mert ahova költöztem már volt másik kutya,és őt a nagyszüleimhez hoztuk tulajdonképpen, nagyon jó helye volt.

Jól sejtem,hogy a csalódás és az emberekbe vetett hite változtatta meg ennyire a jellemét?

Mellesleg utálta a dohányosokat, nálunk senki sem cigizett, de ahova odaadták, mind a két helyen láncdohányos volt a családfő, így gondolom ez is közrejátszott.

Nem bírok enni sem, annyira nincs kedvem semmihez ezek után.

Annyira fiatal volt még, és élhetett volna még jó pár évet.

Nagyon jó természetű kutya volt, a macskákkal is remekül kijött.

A második helyén egyébként volt rajta kívül egy kisebb testű kutya is, akivel ki nem állhatták egymást, mert folyton morogtak, lehallatszott hozzánk is.