Ugye nemlessz baja a kutyusomnak?

Nem nagyon unatkozom, kérdező.

Tudod, kutyáim vannak. Munka után minden nap foglalkozom velük, ami nálam nem abból àll, hogy kisrucikat válogatok nekik, hanem érdemi munkából. Mert - hangsúlyozom ismét - ők KUTYÁK és nem BABÁK!

Minden egyes nap van valami: engedelmes, agility, futás, atlétika, bandázás, úszás. Kinti-bentiek. Nem "írtom" őket (úgy írják, hogy irtom, röviddel), ez csak a te agyménesed, mert reális érved az nincs. Ezerszer különb a sorsuk, mint csóri bazári majmoknak, amit a magadfajta csinál a kutyájából. Úgyhogy köszönjük szépen, mire este 9-10-re hazaérünk (5-6 korul indulunk) a napi programból, már nincs sok unatkoznivalóm. Ne magadból indulj ki, kis butuska :)

Hogy mi jogom nevezlek baromnak? Hát drágám, aki egy canis lupus familiarisra, azaz a házikutyára, ami egy más faj, mint az ember, azt mondja, hogy a kisbabám, az még csak finomkodva idióta barom, objektíven szemlélve, klinikai eset. Ez marhára nem normális, hogy úgy kezelsz egy kutyát, mint egy gyereket. Beteg dolog, és egyikőtöknek sem jó, nem egészséges.

Gondolj csak bele, hogy a yorkid pontosan ugyanolyan fajba tartozik, mint az én pitbulljaim. Pontosan ugyanúgy kutya! Neveznél egy pitet babuskádnak? Öltöztetnéd tütübe? Na ugye, hogy nem. Akkor a yorkival miért teszed, csak azért, mert nem 30 kilós, csak 3? Csak a méret a különbség, az említett két fajtánál meg pláne, mert mindkettő terrier. Sőt, elmondom neked, hogy a tündibündi yorkshire terriereket patkányozó kutyának tenyésztették. Úgy roppantotta el a kis állkapcsa a patkány gerincét, hogy csak na. Nem táskában ücsörgésre van!

A yorkie-nak eleve érzékenyebb a hasa, de maximum jól megfosatja, aztán ennyi.

A szabályokat meg érdemes lefektetni (más nem eteti a kutyámat), vagy ha nem működik a kommunikáció, akkor nem kell ráhagyni a kutyát legközelebb.