Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Hogy léptetek túl az elvesztésén?

Hogy léptetek túl az elvesztésén?

Figyelt kérdés
Lassan 16 éves kutyusomat el fogják altatni. Nem akarjuk, hogy szenvedjen, mégis borzasztó volt meghozni döntést. Ti hogy éltétek meg, mivel lehetne ezt megkönnyíteni? Szörnyen érzem magam. Vele nőttem fel.
2020. aug. 25. 16:17
1 2 3
 11/21 A kérdező kommentje:
köszönöm nektek, ment a zöld. egyelőre csak sírni tudok, de majd elmúlik
2020. aug. 25. 16:46
 12/21 anonim ***** válasza:
96%

A #3-as válaszát nagyon adom. Engem is évekig zaklattak a "jót akaró" ismerősök, hogy vegyek új kutyát, hiába mondtam, köszönöm, nem. :) Persze mind szaporítós kutyát akart rám sózni "hallod, xy-nál születnek kutyák, nem kellenek?".


Kérdező: Fogadd őszinte részvétemet!

2020. aug. 25. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/21 anonim ***** válasza:
95%

Én bizonyos értelemben megnyugodtam és megkönnyebbültem, mikor a majdnem 15 éves kutyámat elaltatták.

Persze, nagyon szomorú voltam. De az utolsó időben már annyira szenvedett, túl volt két műtéten, az orvos azt mondta, nem biztat semmivel a harmadikat illetően, nem javasolja, de ha nagyon akarom, megcsinálja, de ha az ő kutyája lenne, hagyná inkább békében elmenni.

Annyit dilemmáztam, gyötrődtem ezen, hogy mikor végül rá tudtam szánni magam - mert azért magamban tudtam, hogy ez a legjobb megoldás - megkönnyebbültem. Úgy éreztem, hogy én pénzt, időt, érzéseimet nem sajnálva megtettem mindent a kutyámért, amit meg is érdemelt, mert nagyon jó kutyám volt, és nem azt érdemli, hogy minden remény nélkül, esetleg plusz 1-2-3 hónapért ennyit szenvedjen. Meghoztam a döntést, és még megtettem érte, amit megtehettem: otthon, a saját fekhelyén ment el, ott ültem mellette, a kezem az oldalán az utolsó utáni pillanatig, amíg éreztem, hogy már nem ver a szíve. Nem félt, mikor meghalt, és nem volt egyedül. Elaludt. Megnyugodott ő is, és megnyugodtam én is.

Ezt kívánom neked is, teljes szívemből.

2020. aug. 25. 17:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/21 A kérdező kommentje:
köszönöm mindenkinek, nagyon megható olvasni ezeket, meg is sirattak. nagyon félek, hamarosan eljön az idő. de utána talán kicsit könnyebb lesz majd a lelkemnek
2020. aug. 25. 17:07
 15/21 anonim ***** válasza:
100%
Csak az idő segít. Van, aki soha többé nem tud egy másik állathoz ragaszkodni, van, akinek meg segít, ha egy másik állatról gondoskodni kell, én az utóbbi típusba tartozom, illetve valahogy üres a lakás, ha nem vesznek körül állatok. Nem vagyunk egyformák. Jó döntést hoztál, ez nyugtasson, ha már az embereknek nem legális (egyelőre) az eutanázia (egyik nagybátyám most is gépeken van, nem kommunikál, és nincs remény a felépülésére, de életben kell tartani), legalább a kedvenceinknek ne nyújtsuk a szenvedését.
2020. aug. 25. 17:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/21 anonim ***** válasza:
92%

Nagyon nehezen.


Első egy hónapban kb nem ettem, 5 kgot lefogytam. Mindenhová napszemüvegbe jártam,mert a bolt közepém is rám tört a sírás. Első két hétben álomba sírtam magamat. Reggel is sírva keltem.


2 éve kellett altatnom a 16,5 kutyámat.

Végelgyengülés miatt.

Doki mondta a legjobb döntés,humánusabb.


Nekem fél év kellett,hogy rendeződjek lelkileg.



Nekem van még egy 9 éves kutyám.

Idén érkezett egy új kutya,nekem 1,5 év kellett új kutyához. Tény a meglévő nagyon sokat segített a gyászon.



Sok erőt és kitartást kívánok!

2020. aug. 26. 21:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 anonim ***** válasza:
92%
16,5 éves*
2020. aug. 26. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/21 A kérdező kommentje:
köszönöm nektek!
2020. aug. 27. 10:52
 19/21 anonim ***** válasza:
92%
Ne halgass másokra. És ne akard megkönnyíteni. Szereted, fáj, és ez így természetes. Ne küzdj ellene és ne szégyelled, hogy fáj. El kell gyászolni ami szomorúsággal és sírással jár majd. Talán az segíthet, hogy abból ahogy érzed magad tudhatod, hogy jo ember vagy aki igazán közel tudott engedni magához egy állatot. Ha ki tudjátok hívni otthonra az orvost az segítség a kutyusnak. Neked talán az ha eltemetitek valami szép helyre. Fajni fog de idővel enyhül majd és a bánatot a szép közös melékek váltják majd fel. Nekem a cicámat kellett elaltani 12 évesen, mert rákos volt. Ma is fáj pedig 10 éve volt. De már nem minden nap és nem bánom, hogy fáj. Au élet ilyen vannak jó és szomorú dolgok is és ez îy természetes. Én meg tudom, hogy még önmagam vagyok amiért így érzek és ez is jó :)
2020. aug. 29. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/21 anonim ***** válasza:
100%

Próbáld onnan közelíteni, hogy nem ok nélkül kell meghalnia, mint sok fiatal és egészséges kutyusnak, cicának! Gondolom, mindent megtettél, amit lehetett.

Jó gazda nem engedni szenvedni, ha már nincs visszaút, gyógyítási lehetőség, az az önzés netovábbja. Maradjon szép az emlék arról, amikor együtt lehettetek.

2020. aug. 30. 06:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!