Van rajtam kívül olyan, akinek teljesen magának való a kutyája és alig kötődik a gazdájához? Miért lehet ez?

Van egy másfél éves havanese kan kutyám, aki egyáltalán nem kötődik senkihez, hozzám se. Iskolába járok vele, megvan mindkét vizsgánk (igen jó eredménnyel,engedelmes, mindent betartunk a falkavezérséggel kapcsolatban (előtte eszek, előtte megyek ki az ajtón, nem alszik ágyban, én hívom od, ha foglalkozni akarok vele...stb). Ha azonban pl a behívásról van szó, nyílt terepen semmi nem használ (kutyasuliban, otthon odajön). Már próbáltam hosszú pórázzal (50m-es), de tisztában van vele, hogy rajta van és ilyenkor engedelmeskedik, ha meglát egy kutyát rögtön odarohan, de ha csak szaglászgat, akkor se jön vissza, hiába futok vagy bújok el (nem is érdekli, hogy otthagyom). Amúgy is kiskora óta mindenkit (kutyát, embert) imád. Ha jön egy kutya, semmi más nem érdekli, csak hogy játszhasson. Szóval elég könnyen el is lehetne vinni, szerintem ha ellopnák, akkor is max egy hét után el is felejtene minket.

Ha itthon vagyunk, akkor is csak kinn fekszik az ajtónál, ha játszani akarok, akkor szívesen jön, de egyáltalán nem bújós, nem is nagyon szereti, ha simogatom (kivéve reggel vagy miután hazaérek), persze annak örül egy ideig, ha idegenek simogatják, aztán őket is megunja.

Magától nem is jön ide itthon sem.

Összegezve tehát egyáltalán nem kötődik senkihez, így hozzám se, pedig nagyon sokat játszok vele, gyakorlunk, suliba járunk, tényleg a szívemet is kiteszem, de semmi.

Egyszerűen nem tudom, mit tehetnék még, így elengedni se tudom, mert nem érdekli, ha ott hagyom. Lehet ezen valaha változtatni? Már eléggé kétségbe vagyok esve. :(