Ezzel rosszat tettem a volt bántalmazott kutyámmal?

Kb 4 hónapja van itt. Letargikusan került ide. Nemrég töltötte az ötödik életévét, és csak egy év alatt mi vagyunk az ötödik gazdái, az előző egy alkoholista.

Futin kívül minden kutyának válogatás nélkül neki akar menni, akit nem ismer.

Sikerült elérni, hogy ne legyen letargikus, legyen benne élet, mindig csóválja a farkát, amikor valamelyikünk a közelébe megy, hogy örüljön amikor előkerül a póráz és a hám.

Hónapok alatt én egy kicsit besokalltam, hogy mindig mindenhova figyelnem kell, hol van kutya, hogy nálam semmit nem javul ez a helyzet, a másik gazdi ugyanazt a módszert csinálja, mégis hatásosabb, pedig én vagyok vele a legtöbbet.

LÉNYEG:

Parkos részen voltunk, ültetést gyakoroltattam. Hirtelen a semmiből feltűnt egy idegen, hámos, nyugodt kutya, gazdi nélkül. A kutya nekiment, de istenesen. Előtűnt a gazdája és arrébb rúgta a kutyáját, tovább mentek. Én, besokallva, mivel kezet emelni nem lehet, egy hátsóra csapást sem, mert különben újra letargiába zuhan (így két hónapig tartott, amíg nem húzta be a hátát és nem remegett a feje amikor megsimiztük). Nyögvenyelősen megcsinálja az ült, kb könyörögni kell neki, feksziket egyszerűbben, marad nem megy. 20x oda-vissza eljátszottuk, hogy ül-marad-mehet. Parancsolóbb hangon, mint szoktam, mert 4 hónap alatt először szakadt el a cérna, de nem kiabáltam, nem ordítottam, csak addig ismételtem, amíg nem ült le, ugyanis tudja, hogy mit szeretnék, csak nem akarja megcsinálni.

Aztán elindultunk haza, de azóta a kutya mintha visszaesett... eddig is itthon csak feküdt, de mintha kevesebb élet lenne benne.

Ezzel rosszat tettem a lelkének, vagy mi ez a nagy változás?