Még változhat a kutya személyisége?

Kb 10 hónapos és 1 év közötti kutyáról van szó, aki már ivartalan, de sok mindent átélt már, mivel kóbor volt.

A szocializációját szerintem eléggé elszúrtam, ugatja a kutyákat, ha nem akkor alig lehet elhúzni a másiktól, ha a másik nem akar odajönni, ő lefekszik és addig vár szinte befeszülve. Embereket csak nagyon ritka élethelyzetben ugatja meg.

Nem értem miért, mert én igyekeztem minél több helyre elvinni, voltunk kiskorában kutyás üdülőparkba pár napig,ahol dögivel vannak kutyák és emberek is. A lakótelepen mindig volt, akivel játszott, futtatóba mentünk. Budapesten lakok, tehát a forgalom zaját teljesen megszokta, de néha-néha kiugrik és csak úgy a semmiből odavakkant egy ember felé, nem tudom, hogy miért. Természetesen ezt tiltom neki, már javult a helyzet, de még nem az igazi. Akkor nem volt ez a helyzet, amikor kutyaovi lett volna, mostmeg már lecsúsztunk arról, ìgy várjuk, hogy mikor lehet kutyasuliba menni.

Olyan mintha egy kb 4 hónapos kutya lenne, teljesen úgy viselkedik mostanába, lehet, hogy most kamaszodik?

Illetve az is hozzá tehet ehhez a problémához, hogy érte őt már több támadás nála nagyobb kutyáktól?

A kérdésem az lenne, hogy nagyon max 1 évesen mennyire formálható a személyisége, kutyákkal való viszonya? (Ahányszor tudom viszem kutyák közé, de sajnos eddig nem vettem észre semmi javulást)