Hogyan hunyt el a kutyusod, ha volt ilyen?

Szerencsés esetben végelgyengülésben: egyre kevesebbet mozog, egyre kevesebbet eszik, végül csak fekszik és "elalszik".

Nekem nem volt szerencsém a kutyáimmal :(

A mi kutyusunk 14 évesen elaludt egy szép tavaszi napon és nem kelt fel többé. Nem volt beteg, semmi baja nem volt, nagytermetű kutyus volt aminél ez szép kornak számít.

A másik kutyusunkat 2 évesen baleset érte és a karjaimban halt meg, borzasztó volt. :(

Egy kaukázusi keverékem volt, 11 és fél évesen halt meg végelgyengülésben.

Már nem éltem otthon, 35 kilométerre laktam tőle, de hetente, kéthetente ahogy épp tudtam hazajártam hozzá, sétáltattam, játszottunk, szóval időt töltöttem vele. Egy szerdai napon mikor beszéltem telefonon anyukámmal említette, hogy a kutya lehet hogy beteg lesz, kicsit lomha, furcsálta a viselkedését. Másnap hazamentem, sétáltunk, jött velem rendesen csak lassabb volt kicsivel, de egyébként minden ugyanolyan volt mint addig. Mikor hazaértünk elfeküdt és nézett rám a nagy busa fejével, már ott majdnem bőgtem és kezdett rossz előérzetem lenni.

Pénteken megint beszéltem édesanyámmal, nem hagyott nyugodni a dolog. Elmondta, hogy ugyanaz a helyzet, kicsit lassú, kicsit szomorkás, kevesebbet eszik, sokat fekszik. Megbeszéltem párommal, hogy szombaton menjünk megint haza, elvisszük orvoshoz a kutyust, még kicsit viccesen-szomorúan meg is jegyeztem, hogy "Hacsak nem temetni megyünk...".

Szombat reggel 8kor ott voltunk, addigra a kutyám már bekuckózott a fészerbe és csak szuszogott. Hívni akartam dokit, hogy ha mást nem tud altassa el, de édesanyám rábeszélt, hogy adjunk még neki egy órát, ha addig nem történik semmi, kihívjuk a dokit. Háromnegyed kilenckor már nem élt...

Anyum később megjegyezte, hogy ez a kutya csak rám várt, azért nem aludt el hamarabb.

Két évvel ezelőtt történt, de még most is bőgök ahogy ezt leírom. Együtt nőttem fel vele, szimbiózisban éltünk, nem lesz még egy ilyen kutyám...

Gyerekkoromban volt egy ajándékba kapott német juhászunk, egyidősek voltunk. Ő idős korára diszpláziás lett és daganatos. 11 évesen úgy döntöttek a szüleim, hogy nem nyújtják tovább a szenvedését.

12 éves múltam, mikor vettünk egy rottweilert. Őt nagyrészt én neveltem, tanítottam, minden nap én sétáltattam. Nagyon komolyan vettem, kiolvastam egy rotik neveléséről szóló könyvet is :) imádtam azt a kutyát. 10 éves volt, mikor hirtelen látványosan öreg lett (ennél a fajtánál ez már szép kor). Állatorvos kijött, kapott szurikat, pár napra picit jobban lett, de egy délelőtt elaludt a garázsban (szeretett oda befeküdni), és mikor ki akartuk hívni, hogy anyu ki tudjon állni a kocsival, nem élt már. Előtte fél órával még megsimogattuk :(

Utána megint egy német juhászt vettünk, ő is 10 éves már, de halistennek teljesen egészséges, az állatorvos szerint éveket tagadhatna le, remélem, pár évig még velünk marad. Én már nem élek otthon, de rendszeresen látogatom a szüleimet, és ilyenkor vele is töltök időt.