Van egy álom fajtám, mégis mindig a menhelyes kutyáknál kötök ki?
Van egy örökbefogadott kutyám, éve van velem, 13 év körüli most. Pár éve kutyaséta közben találtunk egy picike 5 hetes körüli kölyökkutyust, akit sajnos nem tarthattam meg, még gyerek voltam. Örökbe adtuk, tartottuk is a kapcsolatot egy ideig az új gazdákkal, mint kiderült nagyon hasonlít felnőttként az a kutya egy bizonyos fajtára, amiről ezidáig nem is hallottam. Sajnos nem valami jó helyen van, vagyis inkább úgy mondanám, hogy tapasztalatlanok kezébe került, nagyon sok mindent elrontottak vele kapcsolatban, sőt azóta kölykei is voltak. Szóval annyira bánt ez a dolog, plusz annyira beleszerettem valamiért azalatt a 3 hét alatt, míg együtt voltunk, hogy nagyon szeretnék egy olyan kutyust. Mindenre megvan a tervem, mindent meg tudnék neki adni. Viszont a menhelyes kutyusom miatt folyton azt érzem, hogy nem adhatok ki 100ezreket egy kutyára, mikor annyi ott raboskodik a sintértelepeken, ahonnan ő is jött, ahol éveket ott töltött.
Arra is gondoltam, hogy egyszer lenne az a bizonyos fajta kutyám, mellette meg mindig máskor menhelyes, de mi van, ha akaratlanul is többet foglalkoznék a vett kutyussal(komoly munkakutya fajta) és a többi sínylené meg? Nem tudom mit tegyek, annyi féle érzés kering bennem. Valaki beszéljen le a kutyus vásárlásról vagy adjatok valami ötletet:/
*7 éve van velem*
*Nagyon szeretnék egy olyan kutyust, majd később, ha egyedül leszek. De közben menhelyes kutyákat ha nézek már most elhoznék többet is.*
Nem csak amiatt, mert úgy érzem segítenem kell rajtuk, nem vehetek pénzért kutyát, hanem mert nagyon tetszenek is a menhelyes keverék kutyák, különlegesek és rájuk nézve elolvadok és egyben elfog a szomorúság. Számomra ők sokkal többet jelentenek bármely fajtatiszta kutyánál, sose vennék fajtatiszta kutyát, de ez az egy ami valamiért nem hagy nyugtot.
válasza:Nekem is van egy álomfajtám és vettem is egyet. Mellette van egy menhelyesem is. Nem foglalkozom többet egyikkel sem, mindkettő jön velünk nyaralni, kirándulni, mindkettővel foglalkozunk rendesen és ugyanannyit.
És mindkettőt másért szeretem. A menhelyi is (valami snauzer keverék lehet) jött velünk őrző-védőzni, bár nyilván a munkavonalas kutyám tehetségesebb benne, mert erre lett kitenyésztve, de a másik is annyira élvezi a foglalkozásokat (és le is fárad rendesen), hogy ő is jött velünk rendszeresen.
Nem teszünk különbséget közöttük, mindkettőt szeretjük. :)
válasza:Nagyon sok fajtához létezik fajtamentés itthon is. Ilyen vonalon nem gondolkodtál? Fajta(jellegű) kutyud lehetne, de mégiscsak mentett. :)
Melyik fajta ez pontosan?
Ilyen még tenyésztő se nagyon van Mo-on, nemhogy fajtamentés.
De ha már rákérdeztél, hátha meg tudod cáfolni: holland juhászkutya.
válasza:Szerintem nincs baj azzal, ha tenyésztőtől (!) vásárol valaki kutyát, ha tényleg az az imádott fajtája.
A szaporítótól való vásárlás már nem oké, hiszen akkor nem is azt a fajtát kapod, csak valami jellegű mixet. Szóval ha tényleg ennyire beleszerettél a fajta habitusába, célod van vele, hogy miért is az a fajta kell neked, akkor go külföldre tenyésztőt keresni :) Sokan vesznek külföldről is, export ma már nem probléma.
válasza:Van már tenyésztő, alom is volt már, de egyre több kidobott mix tűnik fel az utóbbi években :(
Ha versenyezni szeretnél, mindenképp érdemes tenyésztőtől venni, de ha ez nem cél, akkor légy résen, lépj be fb csoportokba(gazdikereső malinoisok és belga juhászkutya jellegű kutyák, HDR fuss velem! gazdikereső stb) és csapj le, ha talász hasonló kutyust.
Mindenképp többet fogsz vele aktívan foglalkozni, ha mentett, ha nem, a másikakat majd többet simogatod filmezés közben. :P
Szerintem ez nem kéne, hogy probléma legyen.
Nekik szimplán annyi mozgás kell, amivel a kutyák többsége már nem tudja tartani az iramot.
Köszönöm a válaszokat.
Igen, tudom, hogy 2-3-szoros mennyiségű foglalkozást igényel, mint egy átlag kutya, épp ezért félek, nem szeretném elhanyagolni a mentetteket. Mármint nem elhanyagolni, mert arra nem ennék képes, csak ha sokkal többet vagyok a másikkal, akkor én úgy érezném, hogy velük nem törődöm, talán ők is azt éreznék, nem tudom.
Igen, célom lenne vele, volna mit csinálnunk bőven, azt hiszem pont emiatt szerettem belé, a 3 hét alatt, míg velem volt le sem lehetett lőni, egy percig nem bírt nyugton maradni, DE, amikor betelt a pohár nálam és kikészültem a 4.napi nemalvástól és határozottan rászóltam, hogy elég, abban a pillanatban leült és nem mozdult, míg meg nem nyugodtam. Kivárta, hogy lépést tarthassak vele, de ösztönből olyan esze volt, hogy az nem semmi. Még mindig megvan az a pulcsim, amit egyetlen karcolással a fogával kettémetszett. A sötét csíkos kis bundája olyan elragadó, a mély barna szemecskéi, meg amikor már olyan fáradt voltam, hogy leültem mellé és úgy dobáltam a játékát, aztán egy idő után fogta magát és az ölembe feküdt és együtt elaludtunk. Istenem.
Na jó, szóval, még mindig nem tudom. :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!