Miert "nem kedves" a kutyam?

A nem kedvest nagyon idezojelben irom. Van egy 9 eves beaglem, de neha olyan erzes, mintha egy macskam lenne. Szeretnem leszogezni, hogy sosem bantottuk, mindenki imadja,rengeteget tanitgattam,nem is depresszios,vidam kutya, tehat nincs kulonosebb oka arra, hogy igy viselkedjen.Megsem olyan, mint egy tipikus kutya, bar tökéletesen tudja a nevet(meg a barat kutyajat is), de ha szolunk neki, akkor az esetek 90%-ban rank sem nez, a fule botjat sem mozditja(nem suket), latszik az egesz kutyan, hogy nem neveletlen, egyszeruen csak nem erdekli, hogy neki szólnak. Ha hivom csak akkor jon, ha eppen kedve tartja vagy van nalam kaja. Neha amikor elmegy mellettunk es szolunk neki akkor rank nez,tudja, hogy neki szolunk, de tovabb setal, bar ez a jobbik eset, van, amikor ra se nez az emberre.Ha valaki meg akarja simogatni az utcan (legyen az akar ismeros akar idegen), akkor kb le se sz@.rja, a lakasban ugyanez, turni turi, de kulonosebben nem hatja meg es sosem akar megnyalni senkit sem. Egyaltalan nem az a kutya,aki egesz nap kovet

meg a wcre is, csomoszor onalllan, egyedül csinálja nap kozben a sajat maga "kiskutya dolgait". Viszont ha o rajon nagyritkan, hogy kell neki a simi akkor jon, lokdosi az ember kezet, azonnal kell neki. Játszani is csak akkor hajlando, ha o akar, akkor viszont szinten "kotelezo". Ha valaki hazajon, akkor az ajtoban megvarja, hogy ki jon, maximum odaszalad az emberhez egy szimatra es megy is a dolgara. De nincs az az "uristen de jo, hogy itthon vagy" musor, amit a kutyak le szoktak vagni, max ha odavagyok egy hetig valahol. Neha abban is ketelkedem, hogy szeret-e egyaltalan minket,de talan igen, mert sosem bantana minket, meg idonkent azert rajon a bujas, este imad velem aludni, reggelente ugy kelt, hogy ugral az ágyon, hogy jatszunk es amellett, hogy neha elvonul, a család tobbi tagjaval is megvannak a maga kis rutinjai a nap folyaman. Amikor idegen terepen vagyunk pl egy parkban, akkor folyton ossze akarja terelni a csaladot, ha elindulok vele setalni az egyik iranyba, akkor addig nem hajlando jonni, amig mindenki nem csatlakozik hozzank, ha pedig valaki elmegy mondjuk a bufeig, akkor addig ugat, amig vissza nem jon aki elment.

Ne ertsetek felre, imadom ot es nem akarnam megvaltoztatni, egyaltalan nem gond, hogy "o is eli a kis eletet", nem liheg folyton a nyakunkban, de tenyleg nem ezt tapasztaltam eddig a kutyaktol es neha ugy erzem, hogy nem vagyunk neki fontosak, nem erzem azt a nagy kutyahuseget, neha olyan, mintha egy idegen kutya jobban szeretne 2 perc simi utan. Lehet, hogy az a gondja, hogy 4 emberrel lakik, akik kozul 1 de inkabb 2 fixen mindig otthon van es igy "nem becsul meg" minket, mint az a kutya, aki kenyszerbol van egyedul par orat es varja, hogy hazajojjon a gazdaja? Ugy erzi, hogy tulsagosan ratelepszunk? Vagy ez total normalis es a ti kutyatok is ilyen?