Örökbefogadnátok egy staffit 3. kutyának?

Ha van rá kapacitásom, akkor simán :)

Bár nekem egyelőre nincs kutyám, de a kolléganőmnek van macskája. A menhely, ahonnan elhozott egy másikat is, vállalta hogy egy hónapon belül visszaveszi a cicát, ha nem sikerülne őket összeszoktatni.

Szerintem a többi menhely is vállal ilyet, kutyákkal.

De nem hinném, hogy gond lenne - a staffi is csak kutya, szociális lény, biztos összeszokna a másik két négylábúval :)

Én nem hoznék haza semmilyen bull típusú kutyát. Menhelyen önkénteskedem, van ott is belőlük egy rakat, a "kedvenceim" is főleg azok. Az önkénteskedés miatt sokszor láttam, hogy milyen, ha nekiugranak egy másik kutyának(nem is feltétlen ők kezdeményeznek általában), az életben pedig azt, hogy átlag kutyatartók hogy viselkednek, ha szembejön velük az utcán.

Már csak a rosszalló tekintetek miatt sem hoztam (még) haza ilyen kutyát.

Ennek ellenére, úgy gondolom, hogy simán vállalható, vágj bele, vidd el egy körre a sajátaiddal és ha minden rendben, akkor próbahét majd örökbefogadás.

Kutyasulit mindenképp ajánlom, mert a hírének köszönhetően szerintem ezek a fajták nem tehetik meg, hogy ne jöjjenek vissza első szóra. Ha odafut egy kutyához egy uszkár, nyomában egy Fifi gyere ide!-t ordibáló gazdival, azt max megmosolyogják, ha egy bull, akkor a kutya gazdája befeszül, átadja a kutyájának, aki simán lehet, hogy a bullon vezeti le, ő visszatámad és kész a baj...

Nekem vasarol staffordom van Budapesten. Itt ez az elsoszamu kedvenc kutyaja az embereknek. Napi 5 dicseretet kap idegenektol. Imadjak.

Az a fontos,h az az egyed mennyire dominans stb. A ket meglevo kutyad vidd el es semleges teruleten engedd ossze oket eloszor egyenkent porazon. Mar ugy latszik,h megvan-e a a szeretet.

A csaladtagommal igy vettunk ki sinterrol egy pitbullt,h legyen baratja a csaladban,akivel gyakran jatszik. A pit sokkal gyorsabban tanul,felelossegteljesen fut velem poraz nelkul,mig a sajat kutyam meg elkoborolgat sundisznozni.

Neked azt kell megnezni,h hogy viszonyulnak egymashoz a kutyak! Egy baratnomnek ket staffordja van (fiu es lany),3 eves a fiu,a lany 1 es most fogadott orokbe egy huskyt par honapja ,most meg egy spiccet. 4 kutyaja van egy lakasban itt Budapesten.

Szoval siman!!

Az en staffim soha nem kezdemenyez verekedest. Mas kutyakszoktak,o belemenne a verekedesekbe mindig,de en leallitom es elmegyunk onnan gyorsan. Csodalatosan kedves kutya.

Mindig magat az egyedet nezd.

A felos kutya kezdemenyez mindig verekedest. Egy staffirdtol meg ne vard,h az o adottsagaival majd az elszenvedett serulest amasik kutya buntetlenul megussza:D

A sinteres pitunk is ilyen. Nem kezdemenyez soha. De ha vele akarnak verekedni,kial magaert. Persze mi latjuk mar a masik kutya oda se er hozza ,h lesz-e verekedes es elhivjuk/elmegyunk onnan vele.

A bull kutyak(pit ull,amstaff) nagyon higgadtak egy vadaszkutyahoz (vizsla,foxi,golden..) kepest es szepenteljesitenek parancsot tomegben is,megbizhatoak.

Attolfugg mulyen a vervonala a kinezett kutyadnak.

Nagyon nagy a megfelelni akaras amenhelyi kutyakban! Ha jutfaatta tanitod. Illetve mindig seta/futas elott otthon falatta atismetled a parancsokat,utana meg fogja csinalni kinnt is poraznelkul. (Jarmu mentes ovezetben engedjuk oket poraz nelkul,autoknal atb soha)

Kérdezd meg a menhelyen, hogy milyen a habitusa a kutyának! Ha nem messze laksz, akkor pár alkalommal menj el (ha van most rá lehetőség) és sétáltasd meg, ismerkedj vele, megnézed milyen helyzetben hogy reagál.

Az ideiglenes örökbefogadás nem rossz ötlet, legalább megnézed hogy jön ki az otthoniakkal.

Nekem van egy mentett staffim, ő az, aki körbenyal mindenkit az utcán is, aki nem elég gyors. :D

Az én személyes tapasztalatom: kutyákat nagyon szerető, szociálisnak mondott staffordot fogadott örökbe a családom, egy beagle kutyával élt náluk, aki a szomszédtól önként "költözött át" hozzájuk akkoriban. Soha semmi probléma nem volt velük. Aztán nekem is haza kellett költöznöm a 2 kutyámmal. Ezután majdnem 2 éven (!!) át nem volt konfliktus a kutyák között, az enyémek megadó, konfliktuskerülő természetűek egyébként, és sok ideiglenes kutyával éltek már előtte együtt. Aztán egyik reggel eszeveszett kutyasikolyra ébredtem: az egyik kutyámról úgy kellett lefojtanom a staffordot a saját kezeimmel, mert másként nem engedte el. Onnantól vele szeparálva voltak szigorúan, illetve ha senki nem volt otthon, akkor mindenkitől külön volt a staffi. Pár hét múlva már a másik kutyámat maracongolta, mikor nem voltam otthon, annyi volt a szerencséje, hogy amíg anya próbálta a sraffit lefogni, az enyémnek sikerült kiugrania az utcára. Képtelen volt leállni a támadással, amik számunkra a semniből jöttek.

Mi megtanultunk együtt élni ezzel, a staffi csak akkor van más kutyákkal együtt, ha őt kezelni tudó is van éberen otthon, és gondtalanul játszik más kutyákkal, többek között az én kettőmmel is, akiket megpróbált előtte megölni. Bár több hónap munka volt vele, hogy az enyémek kiheverjék a támadásokat, és nyissanak felé, de így, hogy nincs falkában a családi staffi, csak kontrollal bandázik, már 5 éve játszhat, sétálhat szabadon más kutyákkal.