Hogyan érhetném el, hogy magabiztosabb legyen a kutyám?

Sokszor persze nagyon jól jön, hogy nem egy domináns, akarnok típusú kutyám van, a kölyökkort és a kamaszkort is viszonylag könnyen átvészeltük, más kutyákkal szemben is megadóan viselkedik, ha valamelyik bele akarna kötni azonnal kihátrál, átenged idegen kutyának is labdát, botot, bármit és mivel ilyen nem is féltem attól, hogy más kutya bántaná. De azért ezt mégsem tartom feltétlen egészségesnek, attól félek, hogy ha ezt most nem kezelem jól, akkor később akár még félelmi agresszió is kialakulhat ebből, bár ennek egyelőre semmi jelét nem mutatja, soha semmilyen agresszív megnyilvánulása nem volt.

A legszembetűnőbb talán, hogy itthon, nyugodt környezetben is 3x kell neki szólnom, hogy ehet, övé a tál, amit elé raktam. Általában kézből eszik feladatért, de nincs mindig erre időm, lehet ez is összezavarja, de ismeri a "tied" vezényszót mégis többször kell mondanom, hogy elkezdjen enni, pedig látom rajta, hogy éhes, nyalja száját, néz rám meg a tálra, hogy egészen biztosan ehet e. Pedig soha nem bántottam, nem ütöttem meg soha, mindig elég volt erélyesebben rászólni, tenyésztőtől van, ahol konkrétan folyamatosan kényeztetve voltak, szóval nem hiszem, hogy valami súlyos kölyökkori trauma állhatna a háttérben, bár igaz, hogy mindig is elég kis önbizalomhiányos kutya volt.

A másik, ami miatt aggódok, hogy múltkor egy ivaros kan elég egyértelmű szándékkal kezdett közeledni felé (az enyém ivartalan szuka, szóval nem tudom, hogy a kan csak a környéken lévő más tüzelő kutyáktól volt rákattanva az enyémre is vagy csak le akarta dominálni), de úgy effektíve nem csinált semmit, nem kapta el a hátát, az én kutyám mégis visnyogva menekült a lábam mögé. Ezt én nem tartom egy normális reakciónak, most először láttam tőle ilyet, de nagyon megdöbbentett.

Ha több kutya jön egyszerre, őket is inkább kikerüli, aki kicsit is durvábban játszik, azoktól menekül. Szinte minden sétánk alatt van egy-egy olyan helyzet, amitől bepánikol, lefagy, pedig mindennap más kutyák között sétálunk, megtanulhatta volna már, hogy attól még, hogy többen jönnek, nem bántanak. Szóval nem azt akarom, hogy más agresszív kutyával szemben védje meg magát, sőt, de azért az jó lenne, hogy ha szinte vagy teljesen ártalmatlan szándékú kutyáktól nem kezdene el ennyire stresszelni.

Az elméleti részének már utánaolvastam, az ilyen szituációkban igyekszem én magabiztosan viselkedni, nem dicsérek rá a pánikra, nem nyugtatom, úgy teszek, mintha mi sem történt volna, de ez nem igazán használ.

Ami segített, hogy rengeteget tanítom pozitív megerősítéssel, ha sikerül rájönnie a helyes feladatmegoldásra akkor nagyon tud örülni magának, azokon a helyeken ahol tréningezni szoktunk már sokkal felszabadultabban viselkedik, sok mindenben javult, de az etetés és a más kutyáktól való félelem még mindig változatlanul problémás.

Egyébként 2 éves nagytestű kutya, szóval nem arról van szó, hogy az apró termete miatt túlféltettem volna.