Ti nem sajnáljátok a segítő kutyákat?

A kutya szociális lény, az tesz neki a legjobbat ha segíthet.

Egy vak ember meg nem fog szándékoltan ártána annak a dolognak, amitől az élete függ...

Nem, nem sajnálom.

Mindennap az 1-es villamoson utazom, gyakran találkozom vakvezető kutyákkal a vonalán, soha senkit nem láttam, aki bántotta volna a kutyáját, a többi válaszolóhoz hasonlóan én is csak azt tapasztalom, hogy a rengeteg szeretetet, csodálatot kapnak ezek a kutyusok, a gazdáik abszolút társként kezelik őket, hálásak nekik.

Másrészről ha az érzelmi kötődés esetleg nincs is meg a gazdában (bár én nem tudom elképzelni, hogy ez ne lenne), akkor is, a vakvezető kutya drága dolog (egy kölyök kiképzésének a költségei 2millió körül vannak) és a mindennapi életben tényleg hatalmas segítség, okkal akkor sem tenne kárt benne senki,ha nem szeretné úgy, mint egy családi kedvencet, azzal, hogy szándékosan bántja több év komoly munkáját gyengítheti meg a kutyában.

Ami miatt "sajnálatra méltóak" lehetnek ezek a kutyák, hogy borzasztóan leterheltek, napi 4-6 órán keresztül, hosszú éveken át folyamatosan aktívan dolgoznak, koncentrálnak nem nagyon van pihenő, ha elfárad, ennyit semmilyen más munkakutyától nem várnak el, a vakvezető kutyák éppen ezért bizonyítottan előbb is halnak meg. Cserébe viszont jó életük van, a gazdáik gondoskodnak róluk, szeretik őket, szerintem is sokkal jobb dolguk van, mint sok családi kutyának. Úgy gondolom, hogy csodálatos lények, akik nehéz, de csodálatos munkát végeznek, inkább tiszteletet érzek irántuk, mint sajnálatot.