Melyik volt a legjobb pillanatod a kutyáddal?

Egyszer tartottam egy agility bemutatót a kutyáimmal, kb 16 lehettem akkor. Mikor apukámmal elkezdtük kipakolni az akadályokat a kocsiból, felvetette, hogy rakjam ki helybenmaradásra a kutyákat a placc közepére. Bár elég jó a helybenmaradásuk, nem gondoltam volna, hogy egy hangos rendezvényen, emberek között is produkálni fogják, úgy, hogy én meg 50 m-ről hordom az aksikat és az emberek miatt kvázi el is tűnök a szemük elől. Ők viszont megcsinálták, majd miközben a mikrofonba beszéltem szintén nem mozdultak, sőtt még azt is kibírták, hogy felváltva futottam velük a pályán, pedig azt sem gyakoroltuk odáig. Az i-re a pontot mégis csak az tette fel, hogy a végén a gyerekek kipróbálhatták, hogy milyen egy pár akadályos pályát lefutni egy kutyával és ott is jelesre vizsgáztak, csináltak mindent azoknak a gyerekeknek, akikel elküldtem őket, viszont miután megkapták a jutalmat azonnal jöttek vissza hozzám. Természetesen ezt senkinek sem jutott eszébe felvenni :(.

Olyan jó volt látni, átélni, hogy a kutyáim képesek összerakni az addig tanult dolgokat és a feltétel nélküli bizalmat, hogy kérdés nélkül csináltak mindent a kedvemért.

Bár amúgy egy mindennapos sétát is nagyon tudok élvezni, mikor kiérünk a rétre, elengedem őket és póráz nélkül is ott maradnak velem, ha kiugrik előttünk egy őz vagy nyúl, még szólnom se kell, tudják, hogy nem futhatnak utánna. Nem tudom mihez hasonlítani azt az érzést, de valahogy olyan ősi, olyan természetközeli az egész.

Amikor elmentem érte. Már hónapok óta vártam rá, tudtam milyen fajtát akarok, de nem akartam keveréket és igen ritka fajta.

Amikor odértem már csak ketten voltak a fiútesójával. Ahogy lehajoltam hozzá ő a kezembe ugrott és amikor felemeltem hozzám fújt, rám támasztotta a fejét és ki se akart jönni a kezemből. Mintha csak egymásra vártunk volna. A tenyésztő azt mondta, hogy ilyet még nem látott egy kiskutyájánál sem, számomra nagyon megható hogy ugyanannyira vártuk egymást.