Van olyan kutyafajta ami jól érzi magát kizárólag kertben tartásnál is?

#5

"Én most nagyon megkérdezném,a nyájat terelgető kutyákat,netán pulikat hogy tartották nyáron ,és télen ?

Melyiknek volt kutya háza a pusztán?"

Mivel megkérdezed, én megválaszolnám.

Többféle nyájtartás volt, de télen nem vitték a nyájat, mert minek is vitték volna, így a pulik télen úgy éltek, ahogy a pásztoruk lelkiismerete diktálta.

Mivel egy jó puli a pásztor számára kincset ért, ezért nagy becsben volt télen is. Megfelelő tartási körülmények között, jó koszton tartva.

Nyáron a szarvasmarhákat, birkákat minden este hazavitték, este a kapuk nyitva voltak és mindegyik bement a saját kapujukon, érdekes módon nem kellett beterelgetni őket.

Nagyon ritka volt, hogy a pásztor és a nyáj a pusztán töltötte éjjel-nappal a nyarat. Ez olyan helyeken volt szokás, ahol a falutól sok kilométerre volt legelő és hozzá vízvételi lehetőség, mert a nyájnak innia is kellett.

De erre az esetre volt kis kunyhó építve, aminek sok esetben még ajtaja sem volt és a tavasszal birkanyíróval megnyírt kis puli is behúzódhatott a gazdája mellé, ha vihar vagy nagy meleg volt, egyéb esetben nem kuksoltak a kunyhóban, sem ember, sem a kutyája.

Mellesleg a nyájterelő pulinak sokkal jobb dolga volt, mint kinti, rendszerint letojt, láncon tartott kutyáknak, mert 0-24-ben a gazdájával volt, aki jobb híján vele beszélgetett. Együtt dolgoztak, együtt ettek és egymás közelében aludtak.

Egyébként nekem is 2 megörökölt pulim van, anya és fia.

Nem magamtól akartam pulikat, az élet hozta nekem őket, de ha tehetném, mindenkit lebeszélnék lakóövezetben a puli tartásáról, mivel leszokhatatlanul ugatósak. Nem csak az enyémek, mindegyik!

Nálunk kinti-bentiek, így télre is nyírva vannak mióta ide kerültek, mert egyébként számunkra nehezen lennének bent tarthatóak.

Ennek következtében most is mindkettő olyan mélyen alszik a foteljában, hogy még a nyáluk is folyik.

Nem tartjuk kint őket, mert nem akarjuk őrületbe kergetni a szomszédságot, így aztán béke van.

Az életvitelünk miatt csak hétvégén tudjuk őket "sportoltatni", mindegyiknek van jó kis bundás kabátkája és megyünk túrázni, kutyák közé, kötetlenül szaladgálni.

Órákat töltünk a szabadban és nekik ez az életmód láthatóan megfelel. Az anya 18-ik éves, a fia 12, nálunk 11 éve vannak, tökéletes egészségben.

Úgyis le leszek pontozva, előre látom...

A legtöbb fajtát teljesen nyugodtan lehet csak kint tartani, HA amúgy biztosítva van számára a meleg, védett férőhely. Labrador-keverékünk és szálkás tacskó keverékünk van, mindkettő kinti. Természetesen estére fűtött helyük van. De nem is igénylik mindig.

Óangol juhászkutyáink is kintiek voltak. Mondjuk ők a 0 fokban is a kövön feküdtek.. Velük a nyár volt nehezebb.

Minden kutyánkkal rendszeresen foglalkoztunk, és megoldható a napi egy séta + játék + tanítás. A család minden tagja foglalkozik velük.

Nem értek egyet azzal a nézettel, hogy csak bent legyen a kutya. Általában a család elmegy dolgozni 7 körül és hazaér 5-re (jó esetben). Magyarországon úgy gondolom, hogy ez a jellemző. Ez idő alatt a kutya bent kuksol a 4 fal között a 2-3 szobás lakásban. Nem gondolom, hogy jobb élete van, mintha ugyanígy egyedül van fél napot, de kint, ahol több inger éri és nagyobb a területe.

Persze, erősen fajta és egyedfüggő is a dolog, én is ismerek olyan kistestű keverék kutyust, aki szinte egész nap alszik a szobában.

"az ilyenek ugatnak meg minden járókelőt, aki elmegy a kerítés mellett."

Nevelés -és temperamentumfüggő, erre csak ennyit mondok. Van olyan fajta, amiben erős területvédő-ösztön van, és jelzi a járókelőknek is, hogy ő márpedig ott van. Van olyan, amelyik akkor sem ugatna, ha bemásznának a kerítésen.

Halkan jegyzem meg, lakásban is ugyanúgy ugathat egy kutya ok nélkül, pusztán unalomból, tehát ez nem érv.

A mi kutyánk például ilyen, nem szeret bent lenni, mert nem tudja onnan szemmel tartani a birodalmát. Nem hibáztatom érte, az őseinek az őrzés volt a munkája. A kérdést onnan közelíteném meg, hogy:

1) Fizikailag bírja-e a kinti tartást? Elég bundás, nem túl kicsi a mérete?

2) Milyen a természete a fajtának? Mik a "lelki" igényei? Támpontot adhat, hogy mire tartották régen: például egy területőrzésre tartott kutyánál nem nyerő, ha nem bírja a kinti létet vagy képtelen a gazda nélkül meglenni ;).

Részemről még egy szavazat a pásztorkutyákra (kuvasz és társai), de csak akkor, ha elég tapasztalt és határozott vagy! Na meg ha nem egy zsebkendőnyi területen tartanád. Aztán biztos vannak más fajták is, de elsőre nekem ők jutottak az eszembe.

#2: Nem hinni kell, hanem csinálni ;). Csak kimenni nehéz, de ha jól felöltözött az ember, utána nincs gond. Nálunk a többi háziállat miatt úgyis ki kell menni. A lakásban tartáshoz képest rugalmasabban lehet ütemezni: EÜ séta nem kötelező, labdázáshoz nem kell futtató, elég kilépni a kertbe, a tanuláshoz is több a hely és szerintem célszerűbb a napi 1 hosszú séta a sok rövid helyett. Emellett nem csak egy ember van a családban. Igaz, jó ha van egy kutyáért felelős személy. Nálunk például én biztosítom az alapot (a minimum: etetés-itatás-simogatás, fél óra játék és tanulás reggel, 1 óra séta este) a többiek nyújtják az extrákat. És hidd el, télen is kimennek. Tél és nyár: nyárra le szokta vedleni az aljszőrzetet, nem tűnik úgy, hogy meg akarna pusztulni a melegtől (azért nem egy bernáthegyi). De természetesen nagy melegben ügyelünk arra, hogy bőségesen legyen vize, 1-1 helyet fel is szoktunk locsolni, hogy belefekhessen és igyekszem kora reggel és este mozgatni. Szerencsére nálunk jóval kevésbé van meleg, mint a belvárosban.