Ti hogyan gondoljátok, mit a véleményetek?
12,5 év együtt töltött év után, sajnos el kellett búcsúznunk a kutyusunktól pénteken. Az utóbbi 1 évben rengeteget küzdött az életéért, és értünk is, hogy velünk lehessen. Mi mindent megtettünk érte, orvos, vizsgálat, gyógyszerek, szeretet, törődés. Az orvosunk is elismerését fejezte ki hogy ilyen törődést, és életet biztosítottunk neki. Persze, ez egyrészt vigasz, más részt nem nagyon enyhíti a fájdalmakat. Rettenetesen hiányzik, aki minden nap, napi 24 órában velünk volt, játékossága, az ugatása, a járkálása. Most már nincs aki üdvözöl mikor hazaérek a munkából, nem jön farokcsóválva simogatásra. Lélekben velünk van, hiszek benne, és mivel hamvasztottuk ezért egy kis arany színű tappancsokkal díszített kis urnában velünk lehet. Mindent meghagytuk, úgy hagytuk ahogy volt. Semmilyen dolgát nem pakoltuk el. Nagyon nehéz feldolgozni a hiányát, rettenetesen hiányzik. :( :( Amikor megkapta az altató szert, és láttam hogy vesz még egy levegőt, és után nem emelkedett többé a mellkasa, és az orvosunk kimondta hogy "Elment..." az egy megsemmisítő érzés volt. Leírhatatlan.
Szüleim szintén nagyon maguk alatt vannak, imádták. Szeretnénk egy új kutyusnak új esélyt/életet adni menhelyről. Nem pótolni, hiszen szó sincs erről, az első számú mindig is a kutyusunk marad, és megígértem neki hogy soha senki nem pótolhatja őt semmiben sem. Nyilván nem is lehet pótolni, hiszen minden kutyus más, más személyiségű. Ti hogyan látjátok? Kell hogy legyen lelkiismeret furdalásom hogy már másik társ után nézünk? :( Ahogyan mondtam nem őt akarnánk feledni ezzel, hiszen soha de soha nem fogjuk, ilyenről egyáltalán szó nincs.
válasza:Nem kell hogy legyen lelkiismeret furdalásotok.
Azzal, hogy örökbe fogatok egyet, minden tekintetben pozitív és tiszteletre méltó dolgot cselekedtek, az előző kutyust pedig nem lecserélitek, hiszen továbbra is veletek marad, az emlékeitekben fog tovább élni... és ráadásul még egy fajtársának, egy másik kutyusnak is egy szebb életet és esélyt adtok.
Egyáltalán semmilyen megközelítésben nem lenne szabad bárkinek lebeszélnie erről.
válasza: válasza: válasza:7 éve hunyt el a menthetetlenül beteg 11 éves kutyánk, de nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Most amikor olvastalak a könnyem is kijött, mert ugyanezt éreztem és a mai napig érzem.
Azóta nekünk is van másik 2 kutyusunk, anyát és fiát fogadtuk be menhelyről. Nagyon-nagyon szeretjük őket, de mindegyiket másért. Nem vártuk, hogy ugyanolyanok lesznek mint amelyik elment, nem is azok a fajták. De nagyon jól tettük, mert megint élet költözött a házba, segítettek kitölteni az űrt.
Ők is imádni való egyéniségek, csak soha nem szabad a régi kutyával párhuzamot vonni, mert minden kutya más!
válasza:Megfogadtam, hogy soha többé, nem lesz olyan állat az életemben, akinek az elvesztése ekkora fájdalmat képes okozni.
De rájöttem, hogy nincs értelme anélkül élni, amit ők tudnak adni.
válasza:Nem. 2 hónap telt el szeretett vizslám halála után. Igaz, hogy kéne egy másik kutya, nem pótléknak, hanem mert mindig is kettő volt.
És egy idézet, mintha egy kutya írta volna: Ez az egyetlen dolog, amit adhatok. A szeretetet, amit magam mögött hagyok... Amikor meghalok, kérlek ne mondd, hogy nem lesz soha többé négylábú családtagod, mert annyira fáj az elvesztésem. Menj és keress egy kutyust, aki nem ismeri a boldogságot és már nem is reménykedik! Kérlek, add neki a helyem.
Én jövő nyáron tervezem ezt, kilátogatok a menhelyre. Nem fogadhatok be addig másik kutyát, amíg nem állok rá készen lelkileg, ert az neki lenne szenvedés.
válasza:Nem az jelenti a szeretetet, hogy az ember szenved a másik nélkül.
Mégcsak nem is ez fejezi ki.
Attól ne legyen lelkiísmeret furdalásod, hogy normálisan akarod tovább élni az életed.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!