Vissza lehetne szorítani a szaporítást?

"Törzskönyves kutya az átlag embernek irreálisan drága."

Mint már levezettem, egy átlagembernek nem drága egy törzskönyves kutya, csak nem AKAR ennyit adni érte, viszont a "márkához" ragaszkodik, mert sznob. És, mint már szintén levezettem, egy átlagember a 300-400 ezer forintos TV-t sem engedhetné meg magának, arra mégis felveszi a személyi kölcsönt.

Akinek pedig drága a törzskönyves és tényleg azért akar kutyát, mert állatbarát, annak millió lehetősége van akár ingyen, akár néhány ezer forintért kutyát kapni. Csak ugye az megint nem "márka". És itt jön képbe megint a sznobéria.

Nekem is két kutyám van és egyikért sem adtam, nemhogy 100.000 forintot, de semennyi pénzt sem. Sőt, továbbmegyek, még nem volt soha az életben olyan kutyám, akiért egyáltalán pénzt adtam volna.

"Nem csak a jó és a rossz létezik."- És nem csak tenyésztő és szaporító létezik. Van egy harmadik alternatíva is, ez pedig a befogadás. Magyarország még csak kezd afelé haladni, hogy divatos legyen a befogadott, menhelyi kutya. Fejlettebb társadalmak, ahol a kutya fajtáját nem státusz szimbólumnak tekintik, már eljutottak idáig.

Fajtamentésnél ritka a kölyök. Amúgy elég jól viszik őket. De sosem a yorkik meg csivavák örökbeadásával van a gond, hanem a rengeteg, nagyobb testű keverékkel. Valahol ezen kutyák megszületését kéne meggátolni.

Egyébként a németjuhaszokat nem a szapik tették guggolva járóvá. Némelyik szapinal szebb hátú kutyát találni, mint a mestertenyésztőknél. Mennyire jó az a tenyésztő, aki képes a kutya egészségét feláldozni a győztes címért? Milyen bíró az, aki ezt preferálja? Miért elhízott az összes mopsz a ringben? Miért kell a pekinginek egy járni alig képes szőrgombócnak lennie? Tenyésztőkkel is van ám baj rendesen. Csak most mindenki a szaporítókra van kiélezve. Sikerült megnyomorítaniuk egy munkakutya fajtát. Törzskönyves ugyan, csak kár, hogy a feneke a földet súrolja.

"Az esetek többségében miért kerül be egy kutya a menhelyre?"

Ha csak menhelyre kerülne... Én a legutóbbi kutyámat az út szélén szedtem fel, mert annyi gerinc sem volt az előző "gazdáiban", hogy bevigyék egy menhelyre, szimplán kirakták a kocsiból. Csórikám, meg már (állítólag) napok óta az út szélén várta, hogy visszajöjjenek érte. Öreg is, süket is, így volt a legegyszerűbb megszabadulni tőle.