Szerintetek mit csináltak a kutyámmal és a többivel?

Őszintén segíteni akartam és hiszem, hogy csak félreértettél, azért ütöd meg ezt a hangot, de én adok ennek még egy esélyt, próbáljuk újra.

A kutyák, mint ahogyan az emberek, nem csak fizikailag sérülhetnek, hanem mentálisan is, amit gyógyítani kell, rendbe hozni, ezt a folyamatot nevezzük rehabilitációnak. Ettől még egy árva szóval sem mondta senki, hogy a kutyád retardált lenne, csak a viselkedésmintái nem egészségesek, valószínűleg idegrendszeri okokra visszavezethetően, ha számításba vesszük, hogy milyen körülmények közül hoztad el.

Azért javasoltam rehabilitációval is foglalkozó kutyaiskolát, mert akinek van tapasztalata abban, hogy egy sokszorosan traumatizált kutyát helyrehozzon, megtanítsa a helyes viselkedési formákra, az valószínűleg nektek is tud segíteni. Ma Magyarországon mindenki lehet kutyakiképző, rengetegen foglalkoznak is vele, de kevesen értenek hozzá, hogy nehezebb, összetettebb problémákban is jó módszert alkalmazzanak és lehet, hogy egy kókler kiképző csak rontana a helyzeten. Ezt nyilvánvalóan meg kell fizetni és ki kell nyomozni, hogy ki az, aki valóban segíteni tud. Ez nem mások zsebében turkálás, egyszerűen tény. Ha neked megfelel, hogy a kutyád ilyen, nekem aztán nem probléma, ez a te saját döntésed. Csak annyian leírják itt a gyakorin, hogy mennyire szeretik a kutyájukat, mindent megtennének érte, de amikor a válaszok egyértelműen azt mutatják, hogy szakemberre (legyen az orvos vagy kiképző) van szükség, mert az internet népe nem tudja megoldani az adott helyzetet (és nagyon helyesen is írják, az a legveszélyesebb, amikor fellépnek az önjelölt távgyógyítók a bevált orvosi javaslataikkal meg széleskörű nevelési tanácsadást tartanak, anélkül, hogy biztos lehetnél benne, hogy egyáltalán van bármilyen háziállata, nemhogy jól nevelt kutyája), na szóval ilyenkor mindig jönnek a kifogások, hogy a környéken nincs kutyaiskola, a buszra meg ezért meg azért nem lehet felrakni és különben is. A szeretet viszont azt jelenti, hogy akár a saját kényelmedet (idődet, pénzedet) feláldozva is megpróbálod elérni, hogy a másiknak jobb legyen. Te írtad, hogy szereted a kutyádat, én ebből indultam ki. Az pedig nem szeretet, hogy megsimogatod, amikor kedved van, játszol vele, amikor kedved van, eteted, itatod, hogy az alapvető szükségleteit kielégítsd. Az még csak kedvtelésből tartott állattartás, az még csak azért történik, hogy a te örömödet leljed a kutyádban. Amikor képes vagy áldozatot hozni érte, akkor szereted.

De hogy ne csak irtó nagy okosságokat írjak, tessék itt van egy lista, hogy kik foglalkoznak Budapesten komolyabban problémásabb kutyákkal, van viselkedésterápiáról szóló előadásuk is: [link] Nem mindenki ért egyet a módszerükkel, de sokszor bevált már és kiindulási alapnak mindenképpen jó lehet.