Félős kutya rehabilitációjában kérnék segítséget. Hogyan tudnék segíteni neki?

Egy felnőtt, szocializálatlan kutya ideiglenes befogadója vagyok. Két hónapja van nálam, és úgy érzem megrekedtem vele. Amikor hozzám került, már a közelségem remegést váltott ki belőle. Egyszerűen mindentől félt, minden új volt neki, de azt vettem észre leginkább az embertől fél. Lassan haladtam vele, naponta sétáltattam és még a bátyám kutyáját is elhoztam magamhoz, hogy fellazítsam. Miután hazavittem, visszakerült az első heti depreszióba. Egy sarokban feküdve aludta végig a napot. Ám a másik kutya jelenléte életet visz bele, ugat, szaladgál, csóválja a farkát, úgyanúgy a kapun csüngve örül nekem. Így visszakerült hozzá a kutyus. Annyit elértem már, hogy kézből elfogadja az ételt, hívásra óvatosan megközelít és megszagolja a kezem, de rögtön elszalad, amikor sétára csatolom fel a pórázt, márcsak két percbe telik megközelíteni, mert legelőször negyedórába került. Udvaron vannak tartva egyébként.

A segítséget abban kérném, hogy hogyan tovább? Vagy min változtassak? Úgy érzem a kutyához kötődik nem hozzám. Őt követi minden hova és benne bízik. Tudom, hogy sok türelem kell hozzá, de szeretnék annyit elérni következő lépésként, hogy legalább ne szaladjon el rögtön mikor odajön hozzám. Próbáltam keresni információt, de nem különösebben találtam, de lehet csak rossz helyen kerestem. Bárkinek valami tapasztalata van, előre is megköszönöm, ha megosztja velem.