Visszavigyem az örökbefogadott kutyámat?
Szóval örökbefogadtunk egy kutyát anyukám nevére, de az én kutyám, én sétáltatom etetem stb. Az első hónapban minden oké volt, mozgattuk rengeteget, játszottunk, aranyos volt, de elkezdtek fokozatosan problémák lenni.
Ott kezdődött hogy összelapott egy kutyával a futtatóban, gondoltam megesik, szétválaszottuk őket majd elmentünk.
Azután pár nappal megint összeverekedett egy másikkal, de ekkor már lett egy mély vágás szerű seb a szeménél, aminek véréből a cipőm is kapott. Persze itt is közbeléptünk a másik gazdával de késő volt.
Ma reggel pedig neki akart menni egy kiskutyának de visszafogtam a pórázzal, amire megfordult és az én kezemet harapta meg.
Nem vagyok szakértő és kezdek félni hogy mi lesz a következő amit csinál. Már nem merem levinni sem csak pisire, nehogy megtámadjon valakit és minket vegyenek elő.
Szóval mit lehet tenni?
Visszavigyem?
Muszáj mondani hogy agresszív?-félek ha elmondom, nem akarja majd senki magáhozvenni.
Nevelés+ivartalanítás
Illetve van ilyen jellemű kutya is
Én kutyám minden padlócirkálót szétakart tépni,neveléssel oda jutottunk hogy már csak ugatja őket.
Na tehát van néhány félreértés szóval leírok még pár dolgot.
Fel voltunk készülve a kutyára, évek óta gondolkodtunk kutya vásárláson vagy mentésen. Rengeteg mindent elolvastam, megvettem saját költségre a tápját, pórázt, játékait. A sétája rengeteget javult, ülni, pacsitadni, feküdni tud, "tied"-re ehet, csak utánam jöhet mehet az ajtón. Szerettem volna egy kutyát már születésem óta, tudtam hogy lesznek nehézségek, hogy nevelni kell, de úgy gondolom az agresszió nem olyan probléma mint pl ha megrág egy papucsot, vagy ugrál, vagy neveletlenkedik.
Nem vagyok tapasztalt kutyás, sem tréner aki ezt meg tudná oldani. Amikor bemutatták őt nekünk nem mutatkozott ez a jelleme, egy hozzánk passzoló kutyának tűnt, ezért is adták ki.
Úgy látom hogy csak egyre rosszabbodik és nem tudom melyik a nagyobb felelőtlenség, a megtartás, vagy a visszavitel.
Ivartalan szuka egyébként.
Nyilván az a nagyobb felelőtlenség, ha nálatok marad.
Egyrészt mert nem tudjátok ezt a problémát megoldani. Gondolj bele, hogy nem ok nélkül került be a menhelyre se! Akármennyire mást is állít pár elvakult kutyabolond: sajnos az idegrendszeri gyengeség is öröklődik, és nem lehet a kutyából kinevelni. Hát bakker, egy emberből se tudod kinevelni, ha hiperaktív, meleg, vagy pszichopata, pedig értitek egymást! Vele született, így kell elfogadni, ha nem tetszik, elkerülöd. Pont.
Kutyánál ugyanez: gondolom, nem kiskutya már, van egy kialakult személyisége, ami részben öröklött, részben szerzett.
Kőkemény munkával, hosszú idő alatt elérhető változás. De addig mi lesz?
Ami ugyanekkora probléma: ha jól értem, nem régóta van nálatok a kutya. Ha mindig csak a baj van vele, nincs sok pozitív közös élmény, ráadásul kezdesz tartani tőle, akkor nem fogod megszeretni a kutyát. Így viszont kínszenvedés lesz minden félnek az együttélés 10-15 évig.
Vidd vissza! Lesz duzzogás, lehet, hogy sírnak egy facebook-on, hogy szegény ártatlan kutyulit cserben hagyták, sérült a pici lelke, stb. Ne vedd magadra! Gerinctelen, suttyó társaság ad ki agresszív kutyát kezdő gazdinak.
Viszont inkább legyen egyszer ciki, mint hogy 10 évig szenvedj vele, vagy bíróságra járj, esetleg gyógytornára.
jaj, emberek, miért kel azonnal valakit elkezdeni hibáztatni és nekiugrani?
Annyi történt, hogy rövid ideje van egy kutyája a kérdezőnek, akivel most kezdenek összeszokni. A kis gazdi egyértelműen nincs azon a szinten, hogy a kutya elfogadja őt vezetőjeként, így a kutya bizonytalan, innen ez a viselkedés.
Kérdező! Nem kell megijedni, nem kell visszavinni a kutyát egyelőre, hanem keresni kell egy jó trénert, aki segít. Ebben legyen partner a család is, ők is vegyenek részt a munkában.
Viszont ha ezt nem tudjátok magatoknak megengedni (anyagi okok, időhiány miatt), akkor viszont el kell gondolkodni a visszavitelen. A kutya nem agresszív, csak nincs benne tudatosítva, hogy mi a sorrend a falkájában. A dolog javítható, megoldható, ha akarjátok.
Egy tréner sokat segíthet, de fontos, hogy t magabiztosak legyetek, ne féljetek, tartsatok a kutyától, a helyzettől, hanem vegyétek a kezetekbe az irányítást!
Vidd kutyaiskolába! Neked is jót tesz majd, meg a kutyának is.
Neked nincs tapasztalatod és kell a szakember segítsége, anyukád meg ha jól értem nem is nagyon foglalkozik a kutyával. A világ legjobb kutyája is elrontható. 1 hónapig minden rendben volt és fokozatosan romlott a helyzet. Én biztosra veszem, hogy valamit rosszul csináltatok, csak nem vettétek észre. Miket játszottál vele? Kötélhúzósat? Hagytad, hogy harapdálja pl. a kezedet vagy rád feküdjön, rád rakja a mancsát? Ha igen, akkor ezekkel állj le. Amúgy minden kutyával agresszív vagy csak a saját nemével? Sok kutya nem jön ki az azonos neműekkel.
"de úgy gondolom az agresszió nem olyan probléma mint pl ha megrág egy papucsot, vagy ugrál, vagy neveletlenkedik." Akkor nem gondoltad át rendesen a dolgokat. A jövőre vonatkozóan mondom: Egy kutyánál az agresszió az első és legfontosabb kezelendő probléma, minden más ez után jön! Megrág egy papucsot, vagy ugrál? Kit érdekel? Ezek kis bosszúságok, amik egy kutyánál rendszerint felmerülnek, de neveléssel megszüntethetők. Ha pedig nagyon nem áll le, max. elpakolod a papucsokat az útjából és arrébb lépsz amikor rád akar ugrani! Ahhoz képest ezek semmik, hogy morog valakire, összeférhetetlen és nekimegy a többi kutyának vagy megharapja az embereket! Ez a komoly probléma, nem az hogy nyálas lett a cipőm, sáros lett a nadrágom...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!