Miért nem tanul meg semmit a kutyám? (Németjuhász 4 hónapos)

Mi ezt honnan tudjuk?

(talán több infóval könnyebben kiszívjuk a kisujjunkból a választ...)

Rosszul tanítod, nem vagy elég türelmes stb.

Mire akarod tanítani és hogy?

Ha egy jucit nem tudsz megtanítani alap dolgokra, szerintem neked nem való kutya, vagy max egy kenyérre kenhető golden retriver. Nem bántásnak szántam.

Ha makacs vagy menj el kutyasuliba, hogy megtanulj kutyául.

Mi soha nem úgy neveltük a kutyáinkat, hogy kimentünk hozzájuk az udvarra és "na most akkor tanulás van, ülfekszikkultúráltanszórakozik!" Hanem napi szinten, ahogy játszottunk vele, pl. labdáztunk vele, csak akkor dobtuk el neki, ha leült. Az "add ide, tedd le" parancs nehezebb volt, de pl. a mostani kutyánk magától rájött, ha hozza a labdát és leteszi elénk, akkor eldobjuk neki. 6 hónapos németjuhász kan.

A "fúj, nem, nem szabad" korából adódóan gyakran hangzik el, mindig azzal poénkodtam, hogy a végén a "nem szabad"-ra fog hallgatni, nem a nevére. 😀 Itthon néha eljátsza, hogy alkalmi süket, ilyenkor eréjesebben ismételve, akár többször is, hajlandó pl. lemenni a teraszról. Érti elsőre is, csak feszegeti a határokat. Séta közben pl. ha pocsolyából akar inni, vagy talál valamit amit mondjuk felenne, egy határozott "fúj" paranccsal ott is hagyja.

Már erőteljesen pergeti a tejfogait, növeszti a maradó fogait, így látvanyosan kevesebbszer veszi a szájába a kezünket, azt is csak akkor, ha direkt incselkedünk vele, csipkedjük 😀 Amig a tűhegyes fogai voltak, folyt néha vér is, hiába nem szorított rá (soha nem szorított rá erőből) csak hát hegyesek voltak a fogai. Most már csak nyálas lesz a kezünk. Érdekes, hogy ő csak visszaadja a csipkelődést 😀 Belecsípsz a combjába, megfogja a kezed, de el is engedi. Ha nem incselkedünk vele, nem veszi a szájába a kezünket.

Ő valamiért nem volt agresszív soha a kajára, már kezdetektől sem. Minden kutyánkat trenírozni kellett, hogy nyugodtan mozoghassunk mellette akkor is, ha épp eszik. Hogy kivehessük adott esetben a szájából/táljából, amit nem kéne ennie, vagy nem szabad. Ő soha nem morgott, vagy vicsorgott ránk, ez fura volt. Előző kutyánkkal pl. tanulni kellett, hogy nyugi van, nem feltétlenül vesszük el. Ezen 1-2 hét alatt át lehet esni, csak minden etetésnél ott kell mellette ülni, beszélni hozzà, simogatni.

Szóval mi egyik kutyánkat sem tanítottuk célszerűen, hogy most az ül parancsot vesszük, mert nem az még nem megy, meg gyakoroljuk az add ide parancsot. Suliba se járattuk őket. Folyamatosan, de nem állandó jelleggel foglalkoztunk velük mikor kint voltunk az udvaron. Értsd: kocsit szereltünk, hozta a labdát, leültetted, eldobtad. Ezt mondjuk az 50. alkalommal már lehet nem őszinte mosollyal tettük 😀 mert nem haladt a munka. Mondjuk sose bántuk.

Igaz, nem tudtak sose semmilyen extra trükköt (pacsi, hempergés, ilyenek, maximum a "holalabdád?-ra előkeríti az egyik játékát... akkor is ha az történetesen nem labda), de mindig tudta, hol a helye, alap parancsokat ismerte és jól viselkedett mindenhol, ahová vittük. Idegenekkel is normálisan viselkedett.

Türelem kell hozzá és nem kell siettetni semmit.