Szakik. Olyan közepes vagy nagy testú kutyafajtákat tudtok, aki nem agresszív az idegenekkel, de nem is bratyiznak velük? Tehát egygazdás fajta.

Azt, hogy nem agresszív az idegennel, milyen helyzetre érted? Utcára, kertre, de úgy, hogy ott a gazda vagy arra, ha nem vagytok ott és úgy megy be valaki a területére?

Az első kettőnél szerintem egy normális kutyának nem szabad agresszívnak lennie, legyenek bármilyen fajták, mert ott a gazda, aki dönt. Az utolsó helyzetre durva általánosítás, amit írok, de a vizslák, retrieverek nem jók, de egy erdélyi kopó például már szóba jöhet. Általában a pulik, mudik sem olyanok, hogy bárki idegennel haverkodjanak ebben a helyzetben, állítólag az agarak sem. Ha a nem agresszívbe a sarokba szorítás a gazda érkezéséig is belefér, akkor akár még a NJ, roti, egyes pásztorkutyák vonalat is meg lehet fontolni, mert van, amelyikük "gyárilag" csak sakkban tart és csak akkor támad, ha az illető nem akar szót fogadni.

Ezt tényleg csak nagy általánosságban lehet csak kijelenteni, én már a legtöbb ilyen ellenkezőjére is láttam példát, de ugye azt szokták mondani, hogy a juhászkutyák és a pásztorkutyák inkább egygazdásak, távolságtartóbbak az idegenekkel, alkalmasak házőrzésre, a retriverek, vizslák, szetterek, illetve nyilván a társasági kutyák is inkább barátságosak és kevésbé teritoriálisak.

Nagy segítség lehet egyébként ha megnézed egy adott fajta standardjét, ezekben általában leírják azt is, hogy milyen habitus, milyen tulajdonságok kívánatosak az adott fajtánál és egy jó tenyésztő ezt figyelembe is veszi és törekszik rá, illetve a te szempontjaid alapján a kölyökválasztásban is segít. Egyszerű kutyásként nagyon nehéz személyes tapasztalatokra hagyatkozni, mint írtam én találkoztam már puzsiosztó németjuhásszal és a legtöbb vizsla, akit ismerek tudomást sem vesz másokról, csak a gazdáik érdekli őket, ha valaki simogatni akarná elhúzódnak, de ennyiből természetesen nem lehet az egész fajtára érvényes következtetéseket levonni, ezért is javaslom tenyésztők felkeresését.

Amit az 1-es pedzegetett, hogy "mennyire agresszív, mennyire nem" meg nagyrészt nevelés kérdése is, egy megfelelően nevelt, megfelelő kontroll alatt tartott, stabil idegrendszerű kutya soha nem válik agresszívvé.

De hogy ne csak nagy általános okoskodás álljon itt, íme néhány fajta, ami szerintem szóba jöhet: közepes testűekből a már említett puli, mudi, akár még a sheltie is, nagyobbakból német juhász, belga juhász, tehát az őrző-védő ösztönnel rendelkező juhászkutyák, ha különlegesebbet keresel, akkor beauceron, hovawart, utóbbi jelleméről bemásolok egy rövid leírást, hogy miért gondolom, hogy megfelelne a te szempontjaidnak:

"A nevelés során illik figyelembe venni, hogy veleszületett őrző-védő ösztönnel erősen megáldott kutyával foglalkozik az ember, de még a kölyökkorban, célirányos szocializációval viszonylag könnyen kialakítható a kutyánál, hogy ne essen túlzásokba. Tanácsos a hovawarttal még fiatal korban megismertetni minden “idegent” (legyen az ember vagy állat), akikkel később, felnőtt kutyaként is több-kevesebb rendszerességgel találkozni fog. Kétéves kora után ugyanis általában már átlagon felüli módon különbséget tesz “az én falkám” és a “nem az én falkám” között."

Nagyobb testű, már "keményebb" pásztorkutyák: kaukázusi, középázsiai, moszkvai őrkutya.

Tényleg elég sok fajta szóba jöhet ez alapján, szóval érdemes lenne még kicsit pontosítani a szempontjaidat, tapasztalatokat gyűjteni, illetve azt is végiggondolni, hogy ezeknek a fajtáknak azért elég mások az igényei és azok alapján dönteni, remélem azért valamennyit tudtam segíteni.