A kutyám még mindig úgy viselkedik, mint egy kóbor eb?

Ez aranyos :)

Foglalkozz vele sokat ártani nem árt.

Mióta van nálad?

Egyed- és körülményfüggő amúgy, hogy mikor nyílik meg, oldódik fel egy kutya. Legyél türelmes, egy idő után meg fogja érteni ezt a gazdásos dolgot :)

Ha az étel érdekli, motiválja, akkor az segíthet, hogy csak kézből adod neki az ennivalót, ha van rá időd, akár feladatot is kérhetsz érte, de az elején az is elég, ha rád figyel. Taníthatod egyszerű trükkökre, alap dolgokra, a lényeg, hogy sokszor legyen sikerélménye, dicsérd sokszor, hogy megszeresse a közös "munkát" veled, ezért kell az elején nagyon könnyű dolgokkal kezdeni. Általában az élelem és a foglalkozás a legjobb kapcsolatépítő :)

A miénk élete végéig megtartotta a kóbor szokásait.

Kölyökként került hozzánk, aranyélete lett. Sajnos úgy tűnik, túl sok mindenen mehetett keresztül, pedig jártunk vele kutyaoviba, kutyaiskolába, különféle programokra.

"Cápaként" vette el a kezedből az ételt, mindig képes volt enni (a másik néha otthagyott egy keveset)

Etetéskor is úgy sírt, mintha élve nyúztuk volna, nehogy elfelejtsük megetetni :)

Hirtelen zajokra összerezzent, menekült.

Ha egy kicsit is felemeltem a hangom, már rettegett, be is pisilt néha (nem is őrá szóltam)