Miert nem szelid a törpenyulam?

Egy hét után mit vársz? Egy hét az semmi. Volt olyan nyuszim, aminek csak egy év után sikerült elnyernem a bizalmát. Bár igaz, olyan is volt, ami az első perctől kezdve bújt hozzám, a kezemből evett.

Nagyon sok múlik azon, honnan hoztad, hogy ott mennyit törődtek vele. Amelyik nyuszinak az emberekkel nincs jó, ill. nincs semmilyen tapasztalata, nehezebben válik szelíddé.

Ha türelmes vagy és megfelelően bánsz vele, sikerülni fog a jó kapcsolat kialakítása. Amennyiben idáig nem úgy kezelted, ahogy kellett volna, ez jóval hosszabb időbe telik majd.

Nézzük, hogyan kellett volna idáig cselekedned vagy inkább nem cselekedned:

Mikor hazahozod, 1-2-3-4-5 napig ne nyúlj hozzá. Tedd a helyére, hagyd, hogy megszokja az új környezet. Ha úgy látod, már teljesen feloldódott, hozzászokott a sok változáshoz, akkor kezdhetsz vele foglalkozni. Addig azonban csak etesd, ne simogasd, ne akard felemelni, ne bámuld stb.

Akkortól már alkalmas a nyuszi számára, onnantól igyekezz minél több időt eltölteni vele. Ne simogasd, ne piszkáld, egyszerűen csak ülj mellette, hadd szokja a jelenléted.

Később próbáld finom falatokkal magadhoz csalogatni. Érd el, hogy a kezedből egyen. Ez némelyik nyúlnál gyorsan megy, némelyiknél csak sokára sikerül.

Utána jöhet a simogatás. Mikor finom falatot kap, próbáld megérinteni óvatosan, lassan, úgy, hogy lássa a kezed közeledtét. Mindig próbáld újra, egyre többször, egyre többet, később étel nélkül is. A félősebb nyusziknál nagy kitartás kell a simogatás eléréséhez, de sohasem lehetetlen.

Fontos az is, hol simogatod. Ez egy jó ábra: [link]

Mikor közeledsz hozzá, kerüld a hangos zajokat és a hirtelen mozdulatokat, ezektől általában megijednek.

Ha elfut, ne menj utána, hagyd békén, ne "üldözd". Próbálkozz addig, amíg már nem fut el.

Ha látod, hogy nem akarja, esetleg rádmordul vagy ilyesmi, akkor is hagyd, később próbálkozz.

Felemelni, ily módon az öledbe venni ne nagyon akard. Csak végszükség esetén szabadna, mert a nyuszik 95%-a retteg tőle. Zsákmányállatok. Ha az ember 100x felveszi és 100x nem történik vele semmi, akkor sem verődik ki belőle az ösztön, hogy ez egy támadás. Mint amikor a sas megragadja. Ők nem emelgetni való állatok. Nagyon ritka, ha nem félnek tőle. A legtöbb esetben kapálóznak, menekülni próbálnak, máskor egyszerűen nyugton maradnak, lemerevednek, nem csinálnak semmit, de ettől még nagyon félnek. Előfordul, hogy felemeléskor vagy amikor azt hiszik, hogy ez fog következni, támadnak.

Például az egyik nyuszimat mindig a nyakszirtnél fogva emelték fel. A mai napig nagyon fél, ha a nyakához érek, bár már nem fut el. Eleinte már akkor elbújt, mikor csak a kezem a nyakához közeledett.

Ha valamiért mégis muszáj felemelni, akkor mindenképp úgy tedd, hogy a lába alól ne veszítse el a talajt. A törpék sokszor elférnek a tenyerünkön, karunkon, így őket teljesen jól fel lehet emelni úgy, hogy a talpaik alatt érezzék a szilárd talajt. A nagyobbaknál (meg természetesen a törpéknél is alkalmazható) a legjobb a mellkas-fenék fogás. Ekkora a súly nagyobb területen oszlik el, nem fájdalmas. Az egyik kezed a nyuszi hasa alatt told át, tedd a mellkasára. Próbáld minél nagyobb területen fogni és ne nyomd meg a hasát. A másik kezed a feneke és/vagy a hátsó talpai alá tedd. Vigyázz, a nyuszi érzékeny és a csontjai vékonyak, tehát a mellkasát se nagyon nyomd meg.

Más módok is vannak még a felemelésre, amik egész jók, de én ezt ajánlom. Amit mindenképp kerülj, az a fül, nyakszirt, lábak fogása.

Keress neki másik, nyuszihoz értő gazdát. Hát hogy írhatsz olyat, hogy csak a munkád van vele??

És ha öreg lesz, és maga alá pisil folyamatosan, akkor megint csak idegesíteni fog?

Bocsáss meg a következő kérdésekért, ha esetleg sértőnek éreznéd :

Hány éves vagy?

Volt valaha is háziállatod?

Ha te szeretted volna a nyuszit, akkor mennyi idő volt, míg ezt eldöntötted? Három másodperc, vagy esetleg három óra, mialatt utánanéztél nagyjából mindennek, ami a tartásával kapcsolatos?

Csak azért említettem, mert a gyerekvállalás ennél százszorta nehezebb. Sokkal-sokkal több türelmet és "munkát" igényel és hidd el, abban sem lesz mindig köszönet. 25 évesen egyébként egyáltalán nem lennél fiatal hozzá, sőt! Ezt mondják a legideálisabb kornak hozzá, de nyilván butaság lenen azt gondolni, hogy mindenki ugyanolyan tempóban fejlődik.

Egyébként egyáltalán nem sértésnek szántam, úgyhogy remélem nem veszed annak. A továbbiakban nem is szándékszom már a kérdéshez írni, hisz amit tudtam, azt hozzá tettem a témához, offolni pedig (pláne, ha nem nyuszis a téma) nem szeretnék.