11 hónapos nőstény kosorrú törpenyuszim barátságtalan. Változhat még a viszonyunk?
Sziasztok! Lehet, hogy kicsit hosszú lesz a leírás.
Tenyészetből származik a nyuszim, lelkiismeretes tenyésztőtől, szóval biztos vagyok benne, hogy foglalkozott vele, amikor pici volt. Eleve később került hozzánk, 10 hetesen, de nem hiszem, hogy emiatt ilyen visszahúzódó, barátságtalan velünk. Talán 3-4 hetes volt, amikor elmentünk megnézni, így utólag belegondolva kicsit furcsa volt, hogy "vad", nem akar megmaradni a kezemben, karmol, szökni próbál. Amikor hozzánk került, még jobban eldurvult a helyzet. Nem engedte, hogy felvegyük, ez azóta sem megy, nem nagyon lehet simogatni, mert kibújik a kezünk alól. Már ivartalanítottuk is, mert az ivarzás után még jobban "meggyűlölt" minket, engem rendszeresen lebogyózott, mikor játszani szerettem volna vele. Sokszor megharap, mondjuk nem erősen, de nem is túl finoman. Ha közelítünk, van, hogy morog, dobbant, pedig soha nem rontottunk rá vagy bántottuk. A páromat egy fokkal jobban szereti, eszik a kezéből, de simogatni, ölbe venni ő sem tudja. Kajával lehet befolyásolni, de ez így nem az igazi, hogy répával kell 2mp-re becsalogatni az ölembe. A hasát egyszer láttam, mikor az orvos altatásban még megmutatta a műtéti hegét. Amikor beteg volt, ápoltam, orvoshoz rohangáltam vele (nem egyszerű), a legjobb gyógyszereket kapta, szó szerint halálra kényeztetjük, szeretnénk törődni vele és olyan jó lenne, ha ezt csak egy kis kedvességgel meghálálná :( Csak annyit szeretnék, hogy fel lehessen venni, meg lehessen ölelni finoman, simogathassuk, hogy ténylegesen ő legyen a mi kis nyuszink.
Ez lehetetlen vagy van még esély? :(
Még annyit hozzátennék: az anya és az apa is nagyon barátságos, kedves, nyugodt nyuszi, az alomtársai is azok lettek.
Egyébként a ketrecén belül is rosszalkodik folyamatosan, rögzíteni kellett a műanyag házát, rajta lenne a tálka, de tele táppal is ledobálta, így azt kivettük. Szénát behúzza a ketrecbe és szétdobálja. Az alomtálcára ilyen festékrácsból vágtunk formára fedőt, hogy a rácsokon lemegy, aminek le kell, de ne tudja kiásni a wc tartalmát, amit szintén előszeretettel csinál a kisasszony.
válasza:
válasza:Mekkora helyen van, ha be van zárva? Mennyit engeditek ki? Nem lehet, hogy azért ilyen, mert kicsi a mozgástere? (Ha az ajánlott méreteket vettétek figyelembe, akkor is lehet, hogy épp neki nagyobb a mozgásigénye...) Mennyit próbáltatok / próbáltok foglalkozni vele? Mennyit voltatok / vagytok a közelében? (Csak, hogy szokjon titeket, és ne unatkozzon.) Altatás után hogy viselkedett veletek? (Sok kis bizalmatlan, makacs jószággal való kapcsolatteremtésnek "jót tesz" az altatás utáni kábulat:) - bár mint lehetőség, ez már elmúlt.
(Tudom, hogy ez utólag nem segít, de már az első pát hétben kellett volna segítséget kérni. Most már elég "idős" ahhoz, hogy kialakult személyisége és "megrögzött" szokásai legyenek. De én mindig azt mondom, soha nem késő.)
100x80 a ketrece, de napközben egyáltalán nincs bezárva, jöhet-mehet, de nem igazán él vele :/ A hálón kívül bárhova bemehet a lakásban, ami azért elég nagy tér így neki.
Futkosni ritkán szokott, mintha soha nem lenne jó kedve :/ próbálunk minél többet vele lenni, párom dolgozik 8 órában, én sulis vagyok, de mindig beszélek hozzá, simogatnám, ha itthon vagyok. Le szoktam hasalni hozzá a földre, megbökdös párszor, na olyankor szinte könnyekig hatódom, hogy végre érdeklem pár pillanatra.
Az altatás után is körül volt rajongva, rettenetesen aggódtam, hogy felépül-e, nem viseli-e meg a műtét, eszik-e rendesen, szóval szinte folyamatosan mellette ültem, de felemelni, kivenni nem lehetett az orvos tanácsára. Na akkor kiélhettem magam végre, simiztük, babusgattuk. A tölcsér nagyon zavarta, emiatt még mogorvább lett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!