Miért akar a tengerimalacom mindig visszamenni a ketrecébe?!

A tenegrimalacokra nem tudok ilyen példát mondani, de azt gondolom, hogy ugyan úgy, ahogyan a patkányok, társas állatok. Egyedül depisek és félnek. Valamint a patkányoknál nagyon jellemző, hogy csak ott érzik magukat biztonságban, amit ismernek, ami az ő vackuk.

Gyerekkoromban volt tengerimalacom, de párban voltak és nagy helyük volt nagyon, nem akartam kivenni a helyükről, de nem is igényletek nagyobb területet maguknak.

Patkányaim mostanában voltak, de náluk már nagyon látszódott az, amiket leírtam. Gubbasztanak ha egyedül maradnak, társas állatok. Illetve ha kiengedtem őket, nem akartak kijönni, ha kivettem őket, azonnal iszkoltak vissza a helyükre.

"Könnyen megszelídíthető, barátságos, ám rendkívül félénk állatok. Szorult helyzetben félelmükben gyakran harapnak, ami kisebb sérülést okozhat, ezért kerülni kell a hirtelen mozdulatokat. Ajánlatos társaságban (legalább párban) tartani őket, az egyedül tartott példányok ugyanis nagyon sok emberi törődést és időt igényelnek. "

[link]

Ha párban nem lehet, de sokat foglalkozol vele, akkor valószínű ez nem fog megváltozni. Én arra gondolok továbbra is problémának, amit leírtam és valószínű, hogy nem fog változni a helyzet.

Azt még érdemes megpróbálni, hogy hagyod, hogy csendben éjjel vagy bármikor magának fedezze fel a ketrecen kívüli részt. Hagyd nyitva az ajtaját mindig és ne zavard meg, ha ismerkedik. (A patkányoknál mindig nyitva volt nekem, de csak mint a papagáj, ultek az ajtóban és egy lépést nem tettek kintebb.)