Létezik olyan hogy valaki nem képes megszeretni az amúgy várva várt háziállatát?

Talán magának való példányt sikerült választanod. Ha másra számítottál, mint amit kaptál, érezheted úgy, hogy nincs kötődés. A görények olyan kis puha, simogatnivalóak, de sok közülök önfejű, makacs és nem engei magát igazán kényeztetni - ilyenkor az ember kissé "csalódik", nem ezt várta, ő szerette volna kézben tartani, játszani vele, csak ezt nem lehet. Majd idővel megszokjátok egymást. (Bár a sétáltatástól se várj sokat, a mienk bármerre menne, csak arra nem, amerre én akarok. Lecövekel, hisztizek, felveszem, lekéredzkedik. És kezdődik az egész előről.)

Talán ha megpróbálsz másképp tekinteni rá, attól megváltozhat a kapcsolat. Ha nagyon antiszociális, ne erőltesd, később talán megváltozik a viselkedése (most még bizalmatlan). Meg az elején az új környezet és a sok fegyelmezés miatt is érezheted úgy, hogy nincs meg a kellő szeretet. Ha a kisállat nem viszonozza az érzelmeket, előbb-utóbb a gazdában is halványulnak ezek. Ezért próbálj úgy tekinteni rá, hogy nem egy hálátlan dög, csak kissé más. Ha így sem működik, marad a várakozás, hogy valami majd változtat a kapcsolatotokon.

Kis személyes: a mienk az elején nagyon félénk volt, majd nagyon eleven, aztán hisztis, végül dühös az egész világra. Nem kedvelt túlzottan, nem bízott bennem. Elvittem oltásra, elég nagy adagot kapott, amitől otthon hamar elunta a játékot, elálmosodott. Végül nem bírta tovább, bekucorodott az ölembe és elaludt. Addig én is úgy éreztem, nincs meg a kötődés, de akkor rájöttem, hogy csak félreértettem a jeleket. Egyszerűen egy élénk, önálló görényünk van, aki nem igényli a babusgatást.

(Egyébként mit próbáltál vele játszani? Ez is lehet egyfajta csalódás oka.)

A görcik bonyolultabb lények mint a kutya vagy a macska. Nem lehet csak egyből rájönni a nyitjukra. Mitől lesz igazán vidám, mit szeret, mivel érezteted vele hogy akarsz vele kapcsolatot teremteni. Tudnak változni, alkalmazkodni illetve Eleve egyéniségek. Nekem az első görcimmel nehezen indult be a dolog, de aztán le se tudtam vakarni magamról. Nem volt egy öl görény, de kiismertem és ő lett a másik felem. 3 év kellett hozzá hogy egymásra hangolódjunk teljesen, de Megérte. A másodiknál pedig hamarabb ment a dolog mert tudtam merről is kell közelítenem hozzá. Tehát kiismertem a viselkedésüket. Azóta nem igen van olyan görci akiből ne tudnék szeretet labdát csinálni.:D Azt mondom hogy próbálkozz. Mindennek jelentősége van amit tesz. Ismerd meg, ismerd ki és Engedd hogy ő is megismerjen. Hidd el csupa móka az élet Velük. Bármennyire is temperamentumosak vagy épp demo görcik is legyenek, sose unatkozol Velük és annyira hálásak a szeretetért, törődésért hogy azt érzed.

Van hogy direk kötekszik a szentem, ami másnak durva vadászatnak is tűnhet, pedig csak egy dolgot akar elérni. Hogy hagyjam abba amit csinálok és szórakoztassam. :) De imádom. :)

Lehet tényleg csak az a probléma, hogy nem játszol vele eleget, illetve nem azt ami leköti. Nekem napi 5 órát kell pörögnöm vele. De hát nem unatkozunk. :D