A törpenyuszinkat 2 napja állatorvoshoz vittük, ott történt vele kisebb baleset. De inkább az ijedtség lett nagyobb. Azóta nem mozog annyit. Stresszes lett vajon?

Azért vittük orvoshoz, hogy levágassuk a körmeit, illetve beadassuk neki a soron következő védőoltást. Az oltást tavaly is kapta, akkor kétszer is, mégsem volt így kibukva miatta.

Úgy csináltuk, hogy beletettük egy dobozba, amiben bőven elfért, és úgy vittük. A tetejére vágtunk nyílást, hogy kapjon levegőt. Bár eléggé meg volt illetődve, hol nézelődött kifelé, hol remegett. De ez tavaly is így volt, mikor vittük. Ez még nem lenne gond.

Mikor odaértünk, kitettük a dobozból az orvosi asztalra. Eldöntöttük a dobozt, hogy kijöhessen belőle. Ki is jött. De ekkor gondolt egyet, és hirtelen leugrott a kb. 1 méter magas asztalról... Szaladt volna el, annyira félt. :S Hirtelen megfogtam /hogy visszategyem az asztalra/, de annyira bénán, hogy véletlenül elég erősen megszorítottam az oldalát. :S

Tudni kell róla, hogy nem lehet normálisan megfogni, állandóan rúgkapál. :S A szakszerű nyúlfogást /tehát hogy a nyakánál megfogom/ sem lehet rajta alkalmazni, egyszerűen annyira fél, hogy ilyenkor elveszti az eszét, és mint az őrült, úgy kalimpál. :SSS

Szóval valahogy visszatettem az asztalra, de sajnos eléggé megszorítottam, még egy kínkeserves nyüszítő hangot is kiadott szerencsétlen, amit eddig soha nem hallottunk tőle. :SSS Ezután lefogtuk, az orvos beadta neki a gyógyszert, közben a szemei ki voltak guvadva... Ez még plusz stressz lehetett neki. :( Ezután levágta az orvos a körmeit, igaz, nem az összeset. Csak párat, mert eléggé félős kedvében volt szerencsétlen... A hátsó lábairól pedig meg se próbáltuk, mert esélytelen lett volna.

Ezen kívül még azt is szerettük volna vele megnézetni, hogy fiú-e vagy lány-e, de mondta a doki, hogy ez nem fog menni, mert annyira nem hagyja magát a nyuszi megnézni, hogy ez lehetetlen lesz... Szóval ha az orvos is elismeri, hogy elég virgonc, akkor lehet, hogy nem mi vagyunk a bénák, hogy nem tudjuk megfogni...

Amúgy nem értem, miért ilyen. Rosszul nem bánunk vele, mindig simogatjuk, babusgatjuk, etetjük, itatjuk, néha halkan beszélünk is hozzá. Szeret is minket, mert sokszor nyalogat, és ha a ketrec közelébe megyünk, odajön hozzánk.

Néha-néha kivesszük a helyéről, hadd mászkáljon. Na, ilyenkor ha megfogjuk, össze-vissza kapálódzik. Mintha érezné, hogy bántani akarnánk, mikor felemeljük. De sajnos nem egy okos állatról van szó /nem csak ő nem az, egyik nyúl se szerintem.../, nem fogja fel, egyszerűen nem lehet megértetni vele, hogy nem akarunk neki ártani...

Mikor hazahoztuk a kb. fél órás tortúrából, utána kb. 4-5 óráig nem evett, nem ivott, nem mozgott. Csak feküdt a háza tetején. Néha nyalogatta a bal hátsó lábát, mert az orvosnál elkezdett neki vérezni, de azt nem tudjuk, mitől. A doki azt mondta, ne aggódjunk, múlni fog neki.

Aztán elkezdett enni-inni, tegnap és ma már a megszokott módon viselkedett. Viszont kicsit mintha visszafogottabb lenne, mint amilyen szokott lenni... Ez vajon még mindig attól van, hogy elvittük orvoshoz, vagy független attól?