Miért harap a patkányom?

Tenyésztőtől vetted, vagy kereskedésből?

Mert az sem mindegy.

Na meg ha annyi vele a kontaktusod, hogy 2 naponta kiveszed és felforgatod az életterét az igen kevés.

Az enyémek ( 4 volt, már mind meghalt sajnos ) ha otthon voltam a szobában mászkáltak az ágyamon, rámásztak a lábamra, bebújtak a zsebembe, nyakamba másztak.

Persze nekem sem volt időm ( és bevallom kedvem ) minden nap kiengedni őket órákra, de annyi időt töltöttünk együtt, hogy megszokják a szagom, hangom.

Érdekes, biztos megismerek, mert ha anyukám jött be a szobába, tőle féltek.

Néha engem is megharaptak, de ez csak óvatos kóstolgatás volt, mondjuk úgy, fogaik közé vették a bőröm, sosem vérzett.

Az első patkányom volt kereskedésből, ő élete végéig vadabb volt, mint a többiek.

Én sosem vettem ki őket, bár lehet, hogy a szelídebbek nem haraptak volna meg, mégiscsak a lakhelyükre való durva behatolásnak fogják fel.

Én csak kinyitottam a ketrecajtót és hagytam, hogy maguktól másszanak ki, majd akár rám is.

Mindig megvártam, hogy ők kezdeményezzenek.

Később aztán már lehetett őket tanítgatni, hogy odajöjjenek, ha hívom őket.

Amúgy a patik nagyon óvatos állatok, volt, hogy ki volt nyitva a ketrecajtó órákig, mégsem akart kijönni.

Néha nagy nehezen, hosszas unszolásra ( értsd: "cuppógó" hívóhang+valami extra finom dolog pl. sajt, főtt hús, dió ) kimászott, felkapta a csemegét és spuri vissza a helyére, ahol aztán komótosan elnyamnyogta.

Volt egy extra lusta patkányom, őt úgy tornáztattam, hogy napraforgómaggal hívtam magamhoz, amit szemenként adtam neki egyre távolabb a helyétől, amivel ő egyesével visszaszaladt a ketrecébe.

A kis mohó már meg sem ette, csak gyűjtötte egy helybe, mert rájött, hogy van több is :))

Nagyon édes állatok amúgy, én imádtam őket!