Olyan a nyuszitok, amilyet szerettetek volna?

Nekem volt egy fekete nyulam, nagyon békés volt, nagyon szerettem, bár a babusgatást nem nagyon tűrte. Elég önálló volt, mindenhonnan kirágta magát és végül elszökött :( mert mindig kiment a kertből, ott pedig a kutya megkergette és kiűzte az utcára.

Ezután volt egy oroszlánfejű törpenyulam. Iszonyatosan vad volt, szerintem túltenyésztették. Ahányszor benyúltam hozzá, mindig "fufogott", vagyis ilyen köpőhang-szerűséget adott ki, aztán megharapott. Akkorát tudott harapni, hogy hihetetlen. És nem mi vadítottuk el, nagyon jól bántunk vele.

Amúgy az a tapasztalatom, hogy a legtöbb nyúl nem nagyon van oda a babusgatásért. Nem hiszem, hogy nevelésen múlik, ők egyszerűen ilyenek.

Mi elrontottuk egy kissé, kis korában ugyan

ís nem gyömöszöltük agyon, inkább hagytuk, hogy ő jöjjön oda hozzánk. Már pici kora óta kézhez kell szoktatni, mindennap kivenni, hogy szokja (karomvágásnál, és műtétek után jól jön)

Minden nyúl külön egyéniség, de lehet rajtuk alakítani. A miénk kissé magának való, de a barátom ölébe bemászik a simogatásért, én meg le tudom fektetni a földre miközben dögönyözöm. De tud hisztis és duzzogó is lenni:-)