Altatás vagy nem? Tengerimalac.
Kb kettő hete észrevettük, hogy húzza a hátsó lábait.
7 és fél éves.
Elvittuk állatorvoshoz, azt mondta hogy ez végleges állapot, nagyon idős. Altassuk el.
De a gyerekek nem akarták. Eltelt két hét, és most teljesen az oldalán fekszik, de néha kijon enni, inni. Felmaszni már nem tud a helyére, ezért lent kap enni.
Nincsenek fájdalmai, nem sír, engedi magát kivenni és simogatni, szeretgetni is.
Teljesen tanácstalan vagyok, mit csináljunk. Ha visszaviszem, altatás. Így meg csak azt látom, hogy a hátsó fele teljesen béna. 😓
Már ilyen pici legyek is repkednek körülötte... Két naponta teljes almot cserélünk.
Ti mit tennétek?
(orvos azt mondta hogy sírna, ha fájdalma lenne, de ő csendben van.)
Kerlek, rosszindulatú, bántó hozzászolasokat ne írjatok, elég bánatosak vagyunk így is, és mindent megtettunk eddig, amit csak tudtunk.
A tengerimalac egy zsákmányállat. Nem fogja kimutatni ha fájdalmai vannak. Szóval ne arra várj hogy majd sír ha fáj valamije. Tuti vannak fájdalmai csak elrejti a tüneteket.
A malacokat egyébként tilos egyedül tartani mert szükségük van fajtársukra. Szóval ha később lesz malacotok akkor kérlek legalább 2 nőstényt vagy 1 nőstényt és 1 ivartalanított hímet tartsatok együtt.
Ha tényleg nincs jele a fájdalomnak, eszik, iszik, és nem látszik, hogy teljesen magába fordulna, akkor várhattok. Viszont érdemes sokat törődni vele passzívan is, takarítsatok minden nap nála, ha tudjátok, mozgassátok kicsit, hogy ne csak egy helyben feküdjön. Legyenek vele interakcióitok, érezze, hogy ott vagytok.
Van társa?
Eszik iszik. És várja a simogatást.
Két évesen kaptuk, sose voltam addig társa. Próbáltuk egy másik címmel is (ivartalanított mind a kettő), és nősténnyel is összebatatkoztatni, amikor két évesen megkaptuk, de agresszív volt velük, így nem erőltettuk, maradt egyedül.
Viszont mi rengeteget foglalkoztunk és játszottunk vele mindig is, teljesen kézhez van szokva, és az utóbbi években már nem bújt el előlünk, hanem kimondottan tartotta az orrát felfelé, hogy foglalkozzunk már vele.
Ehhez képest én most teljesen kivagyok lelkileg, hogy látom, milyen "nyomorék" most...
Hat en meg biztos vagyok benne, hogy szenved es fajdalma is van, mar reg el kellett volna altatni, ennek igy semmi ertelme.
En ertem a gyerekeket, de ok ezt meg nem fogjak fel esszel, igy az nem annyira lenne mervado nekem, hogy ok mit akarnak.
Nekem is nehez volt elengedni a kutyam, de az, hogy kinok kozott haljon meg, csak azert, hogy ne kelljen meghozni ezt a dontest, semmivel se jobb, mint az altatas.
Sot, ezt neveznem kinzasnak.
Szerintem titkolják a fájdalmat amíg tudják. Mire jelzik már régen rossz. Szóval az hogy csendben van, nem jelent semmit.
Én elengedném. Neki nem minőségi élet már az ami most van. Csak szenved. Az is szeretet, ha tudod mikor kell elengedni...
Mint mondottam, az állatorvos mondta, hogy nincsenek fájdalmai. Nem én találtam ki. Ma este is evett, ivott, és elégedetten "röfögött" a szetetgetes hatására.
Nem gondolom, hogy "állatkínzast" hajtunk végre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!