A japán táncolóegér tartását, tenyésztését miért nem tiltják be?

Elõször érd el hogy itthon is betiltsák a mopsz meg hasonló genetikai hulladék kutyákat.

Az is nagyon cuki ahogy röfög, csak azért röfög mert nem kap levegõt szerencsétlen.

Elvi síkon egyetértek, hogy elég beteges dolog direkt genetikailag beteg egyedeket tenyészteni.

Amit még simán elképzelnék, hogy állatkereskedésben való forgalmazását (de jó ez a szó egy állatra) betilthatnák, csakhogy akkor magánszemélyek adnák-vennék, csereberélnék egymás közt a genetikusan beteg állatokat. Mert kereslet az biztosan lenne rájuk akkor is. Bár talán kisebb, ha nem tolják az ember képébe. Ha nem az van, hogy a szülő bemegy az üzletbe gyerekével, és a gyerek rábök a táncoló egérkékre, mert neki nagyon cukik, a tudatlan szülő pedig már fizet is a kasszánál. Ált. ami boltban megkapható, az ezáltal mintegy polgárjogot nyer.

Más kérdés, hova vezet, ha jogalkotási szinten megmondatik, mi számít genetikai betegségnek és mi csak tulajdonságnak. Nem lenne jó, ha Mengelét akarnánk játszani végül.

Érdekes kérdés, egy veleszületetten beteg egyed valójában milyen életminőséget tudhat magáénak. Főleg, ha nem is egészséges fajtársak közt nő fel, akik valószínűleg kivetnék maguk közül. Pl. a mopszlikutya vajon fuldoklik-e? Ha így is fel tudott nőni, bizonyára légzőizmai, tüdőkapacitása kellően kompenzálta azt a plusz szűkületet, amivel felső légútjain rendelkezik. Esetleg mérhető-e pl. hormonszint-, agyfunkció-vizsgálatokkal vagy etológiai alapokon a szubjektív szenvedés mértéke?

Úgy vélem, talán nem is biztos, hogy az így született állat szenved (bár nincs kizárva), hanem mi magunk csúnya dolognak tartjuk egy betegnek titulált állat(populáció) betegségében való gyönyörködést (hogy pl. de cuki kergék ezek az egérkék, már ha tudja az illető, hogy nem örömükben lejtenek körtáncot), illetve aki azért tenyészti őket, hogy az erre vevők igényeiből profitáljon. Ezek nem állatbarátok, ezeknek a circus kell.

Szerintem először a fejekben kellene rendet tenni, felelősségre nevelésben, ami az állattartásban is meg kell nyilvánuljon.

5 voltam, csak egy példa, mi mikortól számít szenvedésnek:

Legrosszabb álmaink pl amikor csak olyan lassan tudunk futni, mintha sűrű masszában mászkálnánk.

De szenvedés-e, hogy (legtöbben) genetikusan képtelenek vagyunk 40 km/órával futni, miközben egy nálunk kisebb kutya/ macska képes erre?