Hogyan szelidítsem meg a sárgafülű ékszerteknősömet?

Etesd kézből.

Kell neki egy bizonyos időszak, amíg megszokja a környezetét, és téged is. Neki most minden új, nem tudja, hogy jó helyre került-e vagy sem, nem tudja ki vagy és mit akarsz vele.. Ez az idő attól függ, hogy mennyire félénk vagy bátrabb a pici. Nagyjából 1 hét-1 hónapra saccolom. A nagyobbikom az első nálam töltött hetében nem volt hajlandó enni, és már síkideg voltam emiatt. Pár hónapos volt akkor. Aztán kimentem a szobából, és az összedarabolt halakkal együtt otthagytam. Mire visszamentem, kb 5 perc, már elfogyott 2-3 darabka hal :) Nem tudom, hogy a jelenlétem zavarta-e első evésre, vagy még a környezet, de egy ilyen picinek naponta ennie kell. Azóta rendesen eszik :) A kisebbikem pedig csak bújkált, és ő is nagyjából egy hét alatt szokott meg mindent. Persze a bizalom nem volt még teljes, de az is kialakult végül. Ő zárkózottabb személyiségű, úgyhogy eltartott egy ideig. A nagyobbik nyitottabb, így ő mindig is bizalmasabb volt. Ha sokat foglalkozol vele és szereted, akkor meghálálja. Az enyémeket 1-2 éves korukban megtanítottuk arra, hogy ha tapsolunk vagy szólongatjuk őket, akkor jönnek. (ez nagyon jó akkor amikor elbújik a franciaágy másik végébe :D ) Először letettük fél méterre az egyik tekit, a másikat a másik helyiségben tanítottuk, és magunk elé egy kis vizestálat. Tapsoltunk, szólongattuk, és kínáltuk 1-1 db kicsi szúnyoglárvával. De csak akkor kapta meg, amikor odajött. Minden nap gyakoroltuk, és egyre messzebbről :) Már eltelt pár év, és mindkettő szalad, ha hívom őket :) Egy hátvakarást kapnak ilyenkor, már nem kell a kaja sem hogy jöjjenek :) Másrészről meg mindkettő élénken figyel és ágaskodik, amikor hazaérek vagy bemegyek a szobába. Ha vendég jön, a nagyobbik kimegy az előszobába, és lecsekkolja. Ha minden rendben az illetővel, visszajön, és beül a medencéjébe :D A másik verziót nem tudom, mert úgy gondolom, sikerült "oké" embereket felhoznunk. :) Amíg kicsik voltak, akváriumos terráriumuk volt, minél nagyobbak lettek, annál szabadabbak is: olyan a terrárium, hogy ki tudnak mászni belőle és körbejárni a lakást, és vissza is tudnak mászni. Persze a kimászó körbe van rakva törölközőkkel. Amíg pici, addig mindenhova odacsinál, de még kicsi korában rászoktattuk, hogy belemenjen a vízbe magától és ott végezze el a dolgát. Amikor odacsinált valahova, vagy éppen fog, akkor rögtön vízbe kell rakni. Akkor megszokja, hogy olyankor víz kell a feneke alá :) Aztán magától bele fog menni :) talán 2-3 havonta van, hogy nem ér oda a vízhez, de egyébként mindkettő szobatiszta :) Éjjel pici kora óta szárazon altatom, és ha a vízből teszem el aludni, akkor tiszta marad a fekhelyük is. (Aggódásom oka: Éjjel lehűl a víz és megfázik.) Az alvóhelyük egy láda, aminek az alja egy törölköző, és rájuk is megy egy (nyáron lelökik, télen meg pluszt is kapnak, és alattamaradnak maguktól). A láda alá télen hungarocellt vagy szivacsot teszek (ezeket be kell vonni, mert szívesen megkóstolják/szétszedik). Apró korukban persze még vannak balesetek, de ilyen korukra már csak ritkán, talán 4-5 havonta :) De azért havonta lecserélem a törölközőiket. Ha viszed magaddal ideoda, akkor megszokja, hogy ő van a középpontban: pl kijön utánam a konyhába, leül a WCajtó elé amikor bentvagyok (de csak akkor! :D ), és ha sietve rohangálok az orra előtt, mert nőből vagyok és elkések valahonnan, még a szeme se rebben. Egyáltalán nem fél attól sem ha társaság van, nyújtogatja a nyakát és mászkál közöttünk. Vagy épp átnyargal a lábunkon. A kisebbik tekim nem ennyire közvetlen, de azért ő is egész jól szocializálódott :) Az egyetlen dolog amitől félnek, az a fekete szín. Ha a fekete kabátomban lehajolok megsimogatni a fejüket, amikor elmegyek otthonról, attól minkettő megijed. De a piros, élénkzöld, élénksárga színekért odavan mindkettő :) Nagyon fanatikusnak tűnhetek, pedig nem piszkálgatom őket egész nap, sőt, szerintem keveset is. 6 éves a nagyobbik, 4-5 éves a kisebbik. Bocsi a hosszú sztoriért, de élvezem, hogy valaki arra kíváncsi, hogy hogyan szelíditse/barátkoztassa meg a tekijét, és nem egy rideg közömbös "a vadállat vadállat" véleményű ember tette fel a kérdését, aki enni ad a tekinek, továbbá a nappali dísze, és nem baj, ha az egész életét egy kalitkában éli le szerencsétlen állat. :) Sok boldog évet nektek, egy idő után összebarátkoztok :)

A legjobb lenne, ha nem "nyúlnál érte" és nem akarnád megszelídíteni, mert nem lehet. Sem háziasítani, sem kutyaként tartani...stb... Azt javaslom, próbáld meg úgy tartani, ahogyan a természetben élne az emberi beavatkozás nélkül. Persze ezt tökéletesen nem lehet, de nem szabad emberi tulajdonságokat kivetíteni rá. A viselkedését gyakran félreértik. Engedd neki, hogy amennyire lehet természetesen éljen. Az akváriuma a megszokott élettere, amit a természetben soha nem hagyna el. Csak egy kerti tó lehet ennél jobb hely neki, semmi más. Hidd el.

Az ékszerteknősök Észak és Közép-Amerika lápos tavas vidékeiről származnak. Ott őshonosak. Egész nap az aljzatot túrják, vadásznak és napoznak. Amennyire lehet, próbálj meg ehhez hasonló életkörülményeket biztosítani neki. A saját közegéből kiragadva ösztönösen rejtőzködik és a viselkedése nem természetes. A természetben csak akkor hagyja el az élőhelyét, ha kirabolják vagy elfoglalják a fészkét, vagy más tragédia történik. De ez az ő választása. Ha szereted őt ne kényszerítsd őt az emberek életterébe. Ha szelídíthető állatot szeretnél tartsál kutyát, macskát, ezek háziasított állatok. Ha tiszteletben tartod a teknősöd ösztöneit és életmódját, nagyon sok örömed lesz benne. És nem túlélő lesz, hanem jól érzi magát.