Hüllőt szobában gyereknek?

A hüllők nem igénylik a fogdosást, szeretgetést. Nem is alakítanak ki ilyen kapcsolatot az emberrel.

Nem társas állatok, ha kézhez vannak szoktatva megtűrik a kézbevételt, ha meleg az ember keze még van, hogy élvezik is, de ezt inkább úgy kell felfogni, mint amikor egy galamb rászáll az ujjadra, nem pedig, mint mondjuk egy tengerimalac kézbevételét. Van, hogy kíváncsiak, odamennek az emberhez, rámásznak, szagolgatják, interakciót keresnek, de a közeledésnek mindig az ő részükről kell megtörténnie, mert könnyen stresszelhetők. És ezzel el is érkeztünk a második ponthoz. Egy hüllőt, még a legkönnyebben tarthatókat is, nagy feladat tartani. Elég igényes állatok és érzékenyek a környezetükre. Kell egy bizonyos szakértelem és odafigyelés a tartásukhoz, ezért leginkább csak felnőtteknek szokták ajánlani azt. Oda kell figyelni az étrendre, legtöbbjük csak élő állatot eszik meg, oda kell figyelni a vitaminozásukra (fogságban szükséges), de nem is szabad túlzásba vinni. Fontos, hogy legyenek búvóhelyeik, hogy ne stresszeljenek, nem mindegy, hogy milyen talaj van alattuk, hogy milyen fajta UV lámpa (a legtöbbnek szükséges UV világítás), hogy az hol van elhelyezve, mert a legtöbb UV lámpa olyan 30 cm távolságba sugároz UV fényt. Ezeket 6 havonta cserélni kell, mert addig tart az UV sugárzásuk, azután csak világítanak. A hőmérséglet is fontos, hogy megfelelő legyen, ha téli álmot alvó állatról van szó teleltetni kell. A páratartalom szintén fontos tényező, ha nem az adott faj számára megfelelő, akkor abból bőr és léguti betegségek lehetnek, akárcsak embernél. Hirtelen most ennyi jut eszembe, ha ezek hiányoznak, akkor nem fogja jól érezni magát, akkor pedig stresszes lesz, márpedig ha a hüllők stresszesek, akkor nem esznek. Megfelő vitamin és világítás hiányában angol kórosak lehetnek. Tehát lényegében hüllőt tartani olyan, mintha állatkerti dolgozó lennél, sok odafigyelést igényel.

Szakállas agáma vagy kéknyelvű szkink.